Viszlát Mesut!

Már egy bő hónapja, hogy hivatalos közleményben jelentették be, miszerint a törökös német futballista 2013 szeptember 3-ától fogva az Arsenal játékosa. Ezen cikkünkben próbálunk mélységes tisztelettel és szomorúsággal elbúcsúzni az - immáron -  egykori tízesünktől.

Mesut Özil sok madridi drukker kedvence, ezért is fáj jó néhány szurkolónak a ballábas zseni távozása. Még úgyis, hogy a helyébe egy igazi párduc lépett, Gareth Bale személyében. Ám Mesut Özil a világon csak egy van, sem a walesi sztár, sem más nem helyettesítheti. Ugyanis Özil nem látszik nagy zseninek, pedig mégis az. Nem tűnik ki az őt körülvevő tömegből, mert úgy játszik, hogy észrevehetetlen, de eredményes. Számtalannyi gólpasszt osztott ki a nálunk töltött ideje alatt, melyek életmentően fontosak voltak. Játszhatott ő bármennyire is gyengén, egy gólpasszt mindig előtudott húzni a tarisznyájából. Ezért is utánozhatatlan játékos. Búcsú cikkünk következik, egy hónappal a távozása után.

Mesut Özil, a nagy felfedezés...

Özil, mint már írtuk 2010-ben csatlakozott a Királyi alakulathoz. Az első nálunk töltött éve volt talán a legkiemelkedőbb, aztán szépen, fokozatosan kimagasló teljesítménye alábbhagyott. Nagy elhivatottsággal dolgozott, mind az edzéseken, mind a mérkőzéseken egyaránt. Érezte, hogy egy olyan csapatba került, ahová sokan kívánkoznak, de csak keveseknek adatik meg az, hogy idáig eljussanak. Mourinho látta benne a tehetséget és a potenciált, ezért folyamatosan esélyt adott neki a kezdőcsapatban, míg az alappillérévé nem vált. Első idényét viszonylag zökkenőmentesen teljesítette, hisz a második helyen zárt a gólpasszok táblázatán, továbbá megnyerte első trófeáját, méghozzá a legnagyobb rivális ellen. Kell ennél jobb első év? Szerintünk nem, de ezt egy még jobb követte.

A 2011-12-es idénye talán a legjobbnak titulálható a pályafutása során, ugyanis mindent, amit szeretett volna a Bajnokok Ligáján kívül megnyert. Rekord pontszámmal és lőtt góllal lenni bajnok, nem kis piskóta. Ám annál nincs jobb érzés, mikor tudja az ember, hogy ebben bizony neki is kulcsfontosságú szerepe volt. Majdhogy kétszer annyi gólpasszt osztott ki a társak között, mint Andrés Iniesta és még az igen nagy tétmeccsen sem remegett meg a lába a kis "gülünek". Bizonyára mindenki emlékszik az április 21-ei bravúros indítására, melyet gól követett... hát mégis ki ne emlékezne? Hála neki, megszületett a Calma, mert elsősorban neki köszönhető az a mindent eldöntő találat. A Barcelonát hosszú idők után újra a saját stadionjukban megverni nem kis dicsőség, pláne úgy nem, hogy ő volt az, aki megteremtette a mindent eldöntő gól előtti helyzetet.

Ez az éve is sikeresnek mondható, így még nagyobb reményekkel vártuk a következő idényt, ám azt már kínszenvedésként élte meg ő is, a csapat is és még a szurkolók is egyaránt...

Özil remek teljesítménye a 2012-13-as szezonra drasztikusan lecsökkent. Azt hittük, hogy egy rövid ideg tartó hullámvölgybe került, ám kiderült, hogy se nem rövid, se nem hullámvölgy. Ami történt vele az az, hogy beleesett a Real Madrid pöcegödrébe. Sok futballista esett áldozatául eme gödörnek és csak úgy szabadulhat ki belőle az ember, ha távozásra bírja magát. Ugyanis a Királyi Gárdában bár megtiszteltetés játszani és hatalmas nagy nívódíj, de ugyanakkor roppant nehéz és kínkeserves is. Ha te a Real Madridban focizol, nem viselkedhetsz úgy, mint bármely más csapatban. Itt folyamatosan támadások érnek, itt folyamatosan nélkülöznöd kell, és keményen küzdeni azért, hogy napról napra megérdemeld azt, hogy te igenis a kilencszeres BEK/BL győztes alakulatának a futballistája legyél. Sajnos ezt a terhet nem bírta Mesut. A munkamorálja egyenlő lett ebben az évben a nullával, mert nem volt hajlandó az edzéseken úgy teljesíteni, ahogyan azt elvárták, amint azt a pályán, éles bevetésen szokás. Ennek következtében a mérkőzéseken is sokszor láthatatlan emberként kergette a játékszert. Mindent elrontott amit csak lehetett a meccsen, még a legalapvetőbb helyzeteket is.  A labdát amikor megkapta nem tudta megtartani, hisz állandóan belevezette az előtte álló védőbe, vagy éppen pont a saját cselébe bonyolódott bele, de bármit is csinált, a lasztit képtelen volt megtartani. Hiába osztott ki meccsenként legalább egy gólpasszt, amiket többnyire állított labdából lőtt, a játéka siralmas és nem a Real Madridba való volt. Persze neki is megadatott néhány olyan meccs, melyen piszkosul jól játszott, amikor éppen nem bal lábbal (vagy jobb lábbal?) kelt fel, a baj már csak az, hogy tőle sokkal többet várnánk, várunk el.

Így utolérte őt is a vég, vagyis mennie kellett... pedig állítása szerint Ő tőlünk szeretett volna visszavonulni. Lehet, hogy egyszer majd újra a mi csapatunkat fogja képviselni, mindenesetre 2013 szeptember 2-án jól döntött, hogy eligazolt- és ez nem nekünk jó, hanem elsősorban neki, mert így újabb lehetőséget kapott a bizonyításra.

Özil távozása...

Valószínűleg tartjuk azt a tényt, hogyha nem igazoljuk le Balet, akkor nem távozott volna Özil, de mivel a Bale kontaktus megköttetett tehát valakinek mennie kellett. Két lehetőség közül lehetett választani: Di Maria vagy Özil?

Nehéz kérdés tornyosult Ancelotti elé, ugyanis döntenie kellett... ő pedig az edzéseken való teljesítmények alapján hozta meg az "ítéletét", vagyis Di Maria marad és Özil megy. Már korábban is gondok voltak Özil teljesítményével, de akkor még José volt az edző, aki támogatta Özilt és mindenben mellette állt. De az új tréner senkihez nem kötődött, ő csakis kizárólag a teljesítményt tartotta szem előtt. Mivel Özil árnyéka lett önmagának, és sokan vagyunk a csapatban, ergo valakinek meg kellett innia ennek a levét. Így lett üröm az örömben, miszerint érkezett hozzánk egy nagyszerű sztár, de eltávozott tőlünk egy fantasztikus zseni, aki már teherként élte meg a nálunk való futballozást. Sajnálatos, hogy elment, de jogos.

Búcsú

Nehéz búcsút venni tőle, mert tényleg kulcsfontosságú szerepet töltött be a Real Madridban, de ha belegondolunk, jogos a távozása. A helyére pedig érkezett egy valaki más, akit tavaly a Premier League legjobbjának választottak meg. Helyettesíteni nem fogja tudni, de talán enyhítheti azt a fájdalmat, amit Özil iránt érzünk. Mielőtt befejeznénk, egy idézettel búcsúznánk tőle, melyet még egykori cikkírónk írt, a "Ki Ő - Némó nyomában" című cikkünkben, még tavaly:

Egy remek tulajdonsága emeli, azonban számomra a többi madridi, többek közt CR7 fölé is. Nincsenek hisztijei, nincsenek allűrjei. Nem mutogatja a combját, nincs benne balhékban, nem írnak a távozásáról az újságok minden második nap (sőt, saját bevallása szerint a Blancóktól akar visszavonulni) és még soha nem láttam eltorzult arccal a földet csapkodni. Ehelyett leszegett fejjel dolgozik, kitartóan osztogatja a jobbnál jobb labdákat a társaknak, még ha azok a legnagyobb ziccereket rontják is el. 

Valóban igazak ezek az állítások, de mégis sikerült Özilnek eme elhivatottságát sutba dobnia, ami már tudjuk, hogy hova vezetett.

Nagyszerű példakép, egy pompás barát... de leginkább egy kiváló futballista. Elsősorban ezekkel a jelzőkkel tudnánk őt jellemezni és csak remélni tudjuk, hogy visszatalál majd a helyes útra az Arsenal színeiben. Nincs más dolgunk hát, mint félretenni e fájdalmat és csakis a jóra illetve a csapatra koncentrálni, mely oly sok kiváló futballistával büszkélkedik.

Köszönjük ezt a felejthetetlen három esztendőt, mert nagy szerepet töltöttél be csapatunk eggyé kovácsolásában. Köszönünk minden szép pillanatot, búcsút veszünk tőled, de lehet, hogy nem véglegesen, csak egy időre, ám ezt majd a Sors keze eldönti. Viszlát Mesut, viszlát Özil, sok sikert a továbbiakban és kitartást, erőt, egészséget kíván a Real Madrid C.F.- Szurkolói Oldal apraja- nagyja!

Búcsú videó: Viszlát Mesut!

Lakatos Miklós