2013. július 10.

Osztályozó konferencia 2012/13 1.rész

Csak egy hónappal a csalódást keltő szezon vége után érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy ezt a szégyenteljes produkciót elénk táró társaságot egyesével, hajhullás és szemrángás nélkül  tudjam értékelni. A hajtás után után szidunk, dicsérünk, köpködünk és magasztalunk, szigorúan szakmai szempontok alapján.



Első részünkben kapusaink és védőink bizonyítványából szemezgettünk.

Casillas: Kivel is kezdhetnénk a sort, mint kapitányunkkal, a klubikonnal, aki egész idényben igazi vezére volt  csapatunknak, végig biztos pont volt a kap... Ja nem. Míg tavalyi EB győzelme után felerősödtek azok a hangok, amelyek neki követelték az Aranylabdát, ahogy elkezdődött az új szezon ugyanezen hangszórók szépen elcsendesedtek. Ugyanis Iker teljesítménye a csapatéval együtt esett, többször mentek el pontok szerencsétlen döntésein. Túl sok volt a rosszul felállított sorfal, bizonytalan kifutás, pontrúgásoknál való bénázás, így talán sorsszerűnek is nevezhetjük Arbeloa balfaszságát kéztörését. Hiába voltak addig is afférjai Mourinhoval, Adán egyszerűen nem tudta kiszorítani a kapuból. A helyzett López érkezésével változott meg, és Iker felépülése után már nem kapta vissza helyét. Az új idény nagy talánya, hogy vajon Ancellotti vajon melyikőjüket favorizálja majd. Én Kapitányunkra tennénk nagyobb összeget, ám ennek ellenére az idei teljesítménye nálam csak 6 pontot ér.



López: Ha valaki mély főhajtást érdemel a védelemből, az a Dobbyra, a házimanóra emlékeztető régi-új hálóőrünk.(2007-ben már szerepelt két meccsen a Királyi Gárdában) Casillas sérülése után, januárban igazoltuk a Sevillától, és mint kiderült, minden pénzt megért. Legjobb mérkőzése egyértelműen a manchesteri BL-nyolcaddöntő visszavágó, ahol nem egy góltól mentette meg a seggünket, oroszlánrészt vállalva a továbbjutásban, de ami a legfontosabb, kiegyensúlyozott teljesítményt mutatott be, nem mentek el meccsek  a hibáin. Habár remek szezonja volt, és állítása szerint készen áll megküzdeni az első számú kapus pozíciójáért, meg lennék lepve, ha kitöltené 2017-ig szóló szerződését. Mindenesetre pontszáma egy jól megérdemelt 8-as.

Adán: Az immár négy éve a Real felnőtt csapatában tevékenykedő, saját nevelésű Adán számára az idény közepén jött el a várva várt lehetőség a Mou-Iker súrlódás következményeként, hogy megszilárdítsa helyét a kezdő csapatban. Az az igazság, hogy ezeket az esélyeket (valószínűleg az utolsókat), sorra elpuskázta. Nem volt sok botrányos hibája, bemutatott néhány szép védést, de bebizonyosodott, első számú kapus itt soha nem lesz belőle. 5

Coentrao: 2011-ben 30 millió eurót lapátoltunk át a Benficának és hogy egészen őszinte legyek, még mindig nem látom miért is érte meg. A srác csupaszív, lelkes és azon kevesek egyike, akik minden egyes meccsükön     kitették tüdejüket a pályára csapatért és soha nem adták fel, ám ez olykor botrányos taktikai fegyelmezetlenséggel és technikai hibákkal párosult. Soha nem lesz ő Roberto Carlos, de mivel nagyon igyekszik egy 6-ost tudok neki megajánlani.

Ramos: Ő tulajdonképpen azt hozta, amit vártunk tőle. Remekül védekezeik egy az egy ellen, jól passzol, remekül kapcsolódik be támadásokba, és a kapu előtt életveszélyes. Sajnos mindkét kapu előtt. Ez leginkább abból adódik, hogy bizony hajlamos a figyelmetlenségre, amit gyakran ellensúlyoz szabálytalansággal, ami pedig azt a laptengert eredményezi, amelyben Sergiónk az idén bizony derékig áll. Mindazonáltal kijelenthetjük, hogy Iker kiválásával méltó örököse volt a csapatkapitányi karszalagnak. 7

                                                                                   Ezt fájt nézni

Xabi Alonso: Igazság szerint ha meghallom a nevét, csak egy februári jelenet jut eszembe. Van Persie kilép ziccerben, mellel átveszi, majd ballal eltöri a labdát, ám az így becsapja kapusunkat és tovapattog a háló felé a síri csendben. Arcomat tenyerembe temetem és panaszosan hörgök,  mellettem ülő, végzetesen megtévedt, MU-fan barátom már ünnepel, ám az utolsó pillanatban felbukkan Ő és tisztáz, megmentve a csapatot a második otthon bekapott góltól, és az ezzel járó szinte biztos kieséstől. Eufória. (Természetesen tett ő ennél sokkal többet is idén, de nekem ennyi is elég.) Jól megérdemelt 7-es.

                                                                Kihordtunk egy szívrohamot

Raúl Albiol: Elég szerencsétlen, hogy pont ebben az időben a Real játékosa, ahol szerepeltek már sokkal gyengébb középső védők is. Csak egy kicsit kevésbé lelkes, mint Pepe, csak egy kicsit kevésbé technikás, mint Varane és csak egy kicsit néz ki kevésbé jól lassabb, mint Ramos. Így marad az, ami. Egy megbízható cserevédő. 6

Arbeloa: Esküszöm nem értem ez az ember mit keres még Madridban. Úgy értem a fehér részében. Ez a sportszerűtlen, alattomos, durva hozzáállás, amit Álvaro hétről hétre bemutatott, csakis a főváros csíkos felében fogadható el. Olyan ügyetlen, hogy sír a lábán a labda, cserébe pedig olyan lassú, hogy beköpi a légy, szélső (vagy akármilyen) -védőnek teljesen alkalmatlan. Dani Carvajal kell nekünk, mint egy falat kenyér. Arbeloa 4 pontot kap. És kva nagylelkű vagyok.

Pepe: A Realt kevéssé szívelők szemében ő a vörös posztó; aki bele akar kötni a Habfehérekbe, Pepe mindig kéznél van. Szokás vadembernek, állatnak titulálni, miközben nem sokan tudják, hogy ez az ,,állat" piros  lap nélkül hozta le a szezont, pedig 30+ meccsen játszott. Az idény végére Varane kiszorította ugyan a kezdőből, ám becsülendő, hogy a Királyi Gárdáért mindig kész meghalni a pályán, a gond ott kezdődik, hogy ezt várja ellenfeleitől is, hatalmas küzdő és még mindig az egyik legjobban szerelő védő a világon, de Lewandowski nagyrészt róla lőtte négy gólját és ezt még nem tudtam megbocsátani neki. 6



Marcelo: Alaptétel volt sajnos idén (is), hogy a csapat  formáját alapvetően határozta meg Ronci jó formája, és bizony nem egyszer előfordult (meglepő módon inkább a kisebb csapatok ellen) portugál támadónk, vergődése, bizony az egész támadószekció teljesítményét romba döntötte. Ilyenkor volt szükség egy támogató szélső védőre, aki felér a támadásokhoz, jól cselez és lő, ezzel tehermentesítve Cét. Marcelo határozattan megfelelt ezeknek a kritériumoknak, és ugyan sokat volt sérült idén, a kékebbik manchesterieknek lőtt hatalmas gólja után imába foglaltuk a nevét. Marcelóval a balszél hátul nem hiányposzt, 7 pont jár az idei évéért.

                                                                             Nem volt csúnya

Essien: Lass elherdálása után égető szükségünk volt egy vastüdejű védekező középpályásra, egy Makélélé 2.0-ra, ha úgy tetszik. Az átigazolási ablak záródása előtt pár órával érkezett a Chelsea-től kölcsönbe, külön José kérésére, és ekkor még azt hittük minden nagyon szép lesz és jó, ám az idény előrehaladtával kiderült, sérülékeny és labdaszerzésben sem a régi már. Ugyanakkor nagy előnye volt, hogy ha már Mou sem bírta nézni Arbeloa bénázását, akkor berakhatta Essient jobbvédőnek. Vagy balnak. Néha középsőnek. A Jolly Joker szerepéért egy 6-ossal tudom jutalmazni.

Varane: A szezon legnagyobb felfedezettje, ez nem is lehet kérdés. Már ősszel is többször bizalmat szavazott neki, de az igazi áttörést a Barcelona elleni kupapárharc jelentette számára. Az első meccs során, a Bernabeuban, a gólvonalról vágta ki Xavi lövését, majd az egyenlítő találatunkat is ő jegyezhette. A parádé a visszavágón következett. Miután a kis Messit felültette egy kilencven perces menetre a szopórolleren, előregyalogolt, és megkapó természetességgel fejelte Özil szögletét a bal felső sarokba. Vitán felül ez volt az idénye csúcspontja. Mint később kiderült, neki is van még hova fejlődnie (például Sneijder góljába én is belepirultam), de kétségtelenül megerdemelten lett alapembere a kezdő tizenegynek. 7

                                                                 Minden lényeges a képen

Nachos: Valószínűleg a szezon legméltatlanabbul elhanyagolt szereplője. Jól cselez, szerel és passzol, ám a taktikai fegyelem hiánya rá is illik. Mivel jobb- és baloldali védőként is alkalmazható, érthetetlen, hogy miért csak nyolc meccset kapott az egész szezonban. Pontszáma inkább tehetségének, mint teljesítményének szól, hiba lenne ezt a srácot elkótyavetyélni. 6

(Óbzdmg, ennyi védőt...)

Carvalho: A Mourinhóval világot járó, ex-chelsea-s karaván legidősebb tagjaként, nem meglepő, hogy csupán kilenc meccsen léphetett pályára idén. Sebessége igencsak megkopott, és noha voltak jó pillanatai, nem fogunk krokodilkönnyeket potyogtatni Monacóba való távozásának híre hallatán. 6


A következő részben jövünk csatáraink és középpályásaink értékelésével. Stay tuned!




Kocsi Ádám


3 megjegyzés:

  1. Varane értékelése nem túl szigorú? Azért egy 8 pontot igazán meglehetett volna adni neki, hisz mégis csak hatalmasat nyújtott....

    De zsír lett a cikk, várjuk a következőt!!

    VálaszTörlés
  2. Nekem is volt ilyen gondolatom, de azt hiszem túl magasra tette a lécet a Barca elleni kupapárhac során, és ezt a szintet sajnos nem tudta tartani. Persze még így is nagyon megbízható volt, de nem akarok nyolcast adni egy olyan csapat középső védőjének, amelyik négy gólt kap egy emberről egy BL-elődöntőben. Motiválom egy kicsit :)

    Egyébiránt a cikk második része minden valószínűség szerint holnap fog megjelenni.

    VálaszTörlés
  3. Értem, attól még jó cikk és már várom a holnapot, hogy megjelenjen a következő! HAJRÁÁÁÁ!

    VálaszTörlés