Osztályozó konferencia 2012/13 2.rész

Csak egy hónappal a csalódást keltő szezon vége után érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy ezt a szégyenteljes produkciót elénk táró társaságot egyesével, hajhullás és szemrángás nélkül  tudjam értékelni. A hajtás után után szidunk, dicsérünk, köpködünk és magasztalunk, szigorúan szakmai szempontok alapján.

Miután a védekező brigád tegnap megkapta jól megérdemelt osztályzatait, sorban fogjuk kiszólítani a támadószekció tagjait is, hogy vegyék át bizonyítványaikat.

Khedira (na jó, ő még nem egészen támadó): Sami szezonja leginkább egy hullámvasúthoz hasonlított. Mikor elkapta a fonalat, szinte lehetetlen volt tartani. Gólokat lőtt(!), asszisztokat osztott, és remekül hozta az egy-egy elleni párharcokat. Sajnos az ilyen teljesítmény nem volt túlságosan gyakori, inkább csak a január-februári időszakra emlékszem szívesen vele kapcsolatban, de ami szintén pozitív, hogy nem találunk kiugróan rossz meccset a szezonjában, így mondhatjuk, a középső középpályásoktól elvárt kiegyensúlyozottságot hozni tudta.Tény, hogy az egyik legszürkébb iparos a csapatban. De az is biztos, hogy annak tökéletes. 7

Modric: A Marca szakértő olvasóközönségének a tél közepén sikerült a az egérfejű kis horvátot megválasztania a liga legrosszabb igazolásának, aminél kevés nagyobb baromságot kürtölhettek volna világgá. Luka ugyanis remek második félévet produkált, bár ebben szerepet játszott, hogy Mourinho állandó védekező középpályás duónkból kiemelve, irányítóvá léptette elő. (Ez, ha elvonatkoztatunk Modrictól, nem biztos, hogy olyan nagyon jó döntés volt, de a további hatásokról Özilnél majd bővebben szólok.) A horvát pedig újoncévében rácáfolt a kritikusaira, az Old Trafford-i visszavágón életbevágóan fontos, a Mallorca elleni bajnokin pedig Puskás-díjgyanús gólt szerzett. Ezen felül jól osztogatott, és számtalanszor támadt fel bennem az érzet a Real-meccseket figyelve, hogy egyedül ő mutat hajlandóságot a fehér mezesek közül a focira. Azért az első félévben valóban nem szagatta szét az istrángot, így erős 7-es.

Kaká: Csak azért nem a szezon legnagyobb csalódása számomra, mert tavaly már az volt, így idén nem tudta (újra) elveszíteni a bizalmamat. Szerénysége és alázata miatt azonban nem tud olyan ellenérzéseket kiváltani belőlem, mint amilyenekre Arbeloa képes. Inkább valamiféle fájdalmat és sajnálatot érzek, mikor őt látom pályán, mert a nevének említésére folyton az az Aranylabdás ugrik be, aki képes keresztbe-hosszába szopatni a manchesteri védelmet, mielőtt meglőné második gólját ... hát most nem ez van. Ami most van az egy Carvalho sebességével mozgó, végletekig megalázott ex-klasszis, aki valaha 65 milliót ért a klubnak. Euróban. Ha most 15-ért el tudnánk adni, boldogok lennénk. És valószínűleg ő is. 5

Di María: Az nem elég, hogy valaki gyors és jól cselez. Még ha szélső, akkor se. Ángel legidegesítőbb szokása volt idén, hogy a megkapott labdával addig futott vagy driblizett leszegett fejjel, míg el nem vették tőle. Alkalmanként szétlőtte a legcsúnyábban mutogató ellendrukker arcát a kapu mögötti 22. sorban. Persze, túlzok, rúgott hét gólt és adott tíz gólpasszt is, de megbízhatatlansága és játékintelligenciájának hiánya miatt nem valószínű, hogy meg tudja tartani helyét a kezdő tizenegyben Iscóval szemben. 6

Callejón: A középpálya Albiolja. Hatalmas lelkesedését és tehetségét senki nem kérdőjelezi meg, ám az is kétségtelen, hogy tudása alapján bizony kevés ahhoz, hogy rendszeresen lehetőséghez jusson. A nap friss híre, hogy jövőre minden bizonnyal már a Napolit erősíti majd. Kár érte, egy igazi madridistát tisztelhettünk személyében, de Isco érkezésével minden bizonnyal még inkább háttérbe szorult volna. Jobb lesz így mindenkinek. 5 gólt szerzett utolsó realos idényében. Ennyi a pontszáma is.

Sok sikert a Napoliban, José!

Morata: A mindössze húszéves saját nevelésű támadó hétszer lépett pályára a szezon során, és két találatot jegyezhet. Ez kevésnek tűnhet, de egyfelől ahol Higuaín az első számú csatár ott minden gól számít, másrészt a srác ordító tehetség, a Castillában idén 17 meccsen 12 gólt szerzett. Nekem bizonyított, a felnőtt csapatban még nemigen. De egy 6-ost megelőlegezek neki.

Özil: Hálátlan és fájdalmas dolog, mikor a legjobban szeretett gyermeket kell f.szkorbáccsal motiválni, de mivel alapszabály, hogy a kedvencnek jár a legrövidebb póráz, nincs mit tenni... Így most egy kicsit spórolok is a dicsérettel (kedvenc ,,kilenceseinkre" úgyis ráfér majd jóindulatom). Gülükénk megszokott irányító pozícióját a tavaszi idényben egyre többször bitorolta egy horvát betolakodó, a partvonal mellé száműzve a csodálkozó tekintetű Mesutot. Valóban nem lehetett ez ideális pozíció egy szervező középpályás számára, miközben nem olyan gyors, mint Di María és nem lő olyan jól, mint Ronaldo. Sőt, sehogy nem lő. Mintha tiltva érezné, hogy a tizenhatoson kívülről próbálkozzon, pedig szabadrúgásai nem egyszer hoztak pontokat. Noha védekezni nem nagyon tud vagy szeret, mindenképp azt gondolom, hogy a csapat agyát a szélre deportálni megengedhetetlen luxus. Tíz gólja és tizenhét gólpassza magáért beszél, de én biztos vagyok abban, hogy több van benne ennél. Sokkal több. 7

Higuaín: ,,Pipita játszik. Épp most állítják meg 15. alkalommal lesen. Az eddig eltelt húsz perc alatt... Valaki mostmár igazán elmagyarázhatná neki ennek a szabálynak a lényegét. Na mindegy, nem sürgős, csak hárommal szopunk a Dortmundtól, időnk meg mint a tenger. Na, most kilép ziccerben, (ÉS NINCS LES!) megtolja, már csak a a kapus van előtte... BSZKI!!! Szétlőtte Weidenfellert..." Ez a kis bevezető hű képet ad Higu szezonjáról, melyben töménytelen mennyiségű les és rontott helyzetek garmadája ragyog, miközben harminchét meccsén szerzett tizenhét gólja minden, csak nem Real-csatárhoz méltó. Ráadásul ezek többsége tipikus ,,belebotlós" gól. Ennél sokkal többet vártam tőle a tavalyi idény után. Ha valaki van olyan barom csatárszűkében, hogy húszmilliót áldozzanak rá ( Arsenal, könyörögve kérlek...), akkor nyissunk ki egy üveg pezsgőt, legalább a szerződés aláírásáig fojtsuk vissza kárörvendő vigyorunkat és passzoljuk le Higuaínt. 5

Ez attól még az év gólja volt

Benzema: Május közepén még úgy gondoltam, hogy az az ember, aki Pipát nem tudja leváltani a kezdőben, semmit nem érdemel. Hmm ez így nem igaz, még most is ezt gondolom. Gólaránya (40 meccs/15 gól) még riválisánál is botrányosabb, de valamelyest menti a gallt, hogy emellett tizenhat gólpasszt jegyez. A rengeteg elcseszett 100%-os helyzetre tett fenti pikírt megjegyzésem rá is csont nélkül igaz. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy jobban megtalálja a közös hangot csapattársaival a pályán, és többet is mozog, mint Higuaín. Éppen ezért úgy érzem, őt hiba lenne eladni. Jövőre még hasznunkra válhat Cavani/Suárez/Lewandowski mögött, mint második számú csatár. Végülis olyanra is szükség van. 6

CR7: Immár zsinórban harmadik éve kell Roncit előcitálnunk, mikor az osztályelső kerül szóba. Elmondhatatlanul sokat köszönhetünk neki, számtalanszor rángatta ki egyedül a Real Madrid árokba csúszott szekerét. Nem akarok mindenféle közhellyel jönni (,,hátán vitte a csapatot" és társai), de ami jár az jár. Ronaldo nélkül még az a kevés élvezhető momentum (Szuperkupa, Barca legyalázása a Nou Campban, a Manchester kiejtése) is eltűnt volna a szezonunkból, amiknek köszönhető, hogy nem buktattam meg most mindenkit, miközben nőági felmenőikbe való visszabújásra szólítottam volna fel őket zaklatott hangnemben. 46 meccsen elért 46 gólja is parádés, de amíg ilyen gyalázatot művel a Copa döntőjében és katalánéknál a Hobbit is 50+ lő egy szezonban, addig sem ő sem mi nem lehetünk teljesen elégedettek. 9

  Calma, idén is itt voltam

Véget ért kétrészes értékelő posztunk, melyben nyilvánvalóan igyekeztem mindenkit a Real Madridban várt teljesítményhez képest osztályozni. Hiszen hiába ekézünk kíméletlenül egy-két játékost, hazugság lenne állítani, hogy 1-es, 2-es vagy 3-as szintű futballistáink vannak. A felsorolásból kimaradt Jesús, Casemiro és Fabinho, akik egy meccsen léptek pályára az egész idény során, így nem volt elég információ a jegylezáráshoz. Az osztályátlag 6,25-re jött ki, amit valószínűleg legalább 7-esre kellene feltornázni, hogy jövőre jó esélyekkel szállhassunk szembe a Peppel súlyosbított Bayernnel, és az  idegbeteg kakadura emlékezetető színészkirállyal Neymarral felturbózot Barcával.

Jól választott csapatot...

 A bajnokságot egy hónap múlva haza pályán kezdjük a Betis ellen. A barátságos meccsekről és az amerikai hakniról felkészülési tornáról természetesen addig is be fogunk számolni nektek.

Kocsi Ádám