2016. január 5.

Ki mit érdemel…?


Hajlamosak lehetünk azt hinni a tegnapi, egyébiránt örömteli események után, hogy az Elnök észhez tért. Beláttta hibáját és most szigorúan szakmai szempontok alapján korrigált. És mekkorát tévedünk! Búcsúposzt/helyzetelemzés következik.



,,Na végre!”- gondolta minden madridista, miközben Florentino Beníteznek címzett, elbocsátó, szép üzenetét hallgatta. Nem volt ebben esemmi meglepő, a kérdés csupán az időpont volt. Nem lehet úgy csapatot irányítani, hogy az edző feje felett folyamatosan ott a pallos. Más kérdés, hogy a jó Rafa bőséggel megdolgozott azért, hogy aztán a vasárnapi 2-2-vel végleg kirúgja maga alól a kispadot.

A Marca jól szedte össze Benítez bukásának legfontosabb állomásait. A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhányat:

1., A szezonkezdés kapásból borzasztó, mikor a veretes Sporting Gijón ellen egy gól nélküli döntetlenre vagyunk jók. Nem éppen így kell megalapozni egy bajnoki kampányt.

2., Betli a nagyok ellen. Míg az Espanyol és Betis kicsontozása nem jelentett gondot, az Atlético Madrid és (kétszer)  a PSG ellen mutatott gyenge játék tovább borzolta szurkolók idegeit. E három meccsen nagyon hiányzott az elvárt kreativitás, a szép, pontos passzjáték és egyáltalán valamiféle tudatosság a habfehérek által bemutatott futballból.

Benítez kapcsolata Ronaldoval igen gyenge volt...
3., Az első égésig mégis novemberig kellett várni, mikor 3-2-re verettük meg magunkat a Sevilla otthonában. Ramos gólját leszámítva momentumunk sem nagyon volt, védelmünk pedig pláne nem.

4., A 0-4. Katasztrófa. Őszintén nem tudom, hogy mi kell egy edzőnek ahhoz, hogy magától álljon fel, ha nem egy ilyen verés. További döbbenet, hogy az ezt követő vezetőségi ülés után Pérez úgy nyilatkozott, hogy Rafa a klub teljes támogatását élvezi.


5., Sorozatos további botrányos teljesítmény a bajnokságban. Ebbe a kalapba sorolnám a Villareal elleni vereséget és a Valencia elleni végső döntetlent. Hasonlóan szégyenteljes volt, hogy a csapat úgy érezte, a  kilenc emberrel idegenben is helytálló, (egyébként az egyik piros lapot bírói tévedés folytán megkapó) Rayo Vallecano ellen kell megmutatni, ki is a faszagyerek. A Bernabéu közönsége nem díjazta a kétszámjegyű mutatványt, a vége óriási füttykoncert lett.

Ezek után Benítez menesztése tényleg minden, csak nem meglepő. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy felesleges személyében támadni a trénert. Rafa a tíz éve (ordas mákkal) behúzott BL óta nem nyert szinte semmit (az EL aka. Vesztesek Tornája, ha lehet, ne számítson már…), tönkretett egy Mourinho által remekül összerakott, aktuálisan Európa trónján vigyorgó Intert és betlizett egy Real áltatl levetett játékosokkal felturbózott Napoli élén. Most komolyan: ki gondolta őszintén és naivan, hogy majd velünk szárnyalni fog?

Elvesztette a játékosok és a szurkolók bizalmát is... sőt, megsem szerezte!
Felesleges azonban gyűlölködni, anyázni és köpködni rá. Ő megtette, amit tudott, a képességei ennyit engedtek neki. Pont. Az a hibás, aki idehozott egy kontárt, nem pedig Rafa, akinek az orra elé toltak egy szerződést, melyen a Madrid logója virít. Melyikünk ne írta volna alá boldogan a helyében?
Habár minőségi változásra számítok a jövőben, csodára nem. Nem lehet ugyanis egyedül a tréner nyakába varrni a 0-4-kor mutatott gyalázatos, lelketlen játékot, hogy Kroos olyan lassú, hogy beköpi a légy, hogy Pepe megint megbízhatatlan, vagy hogy Ronaldo a nagycsapatok ellen nincs pályán stb.

Mi lesz ezután? In Zidane we trust. Komoly múltja van a klubnal, számomra ő a legnagyobb zseni, aki valaha habfehérbe öltözött. Végigjárta az szamárlétrát az edzők között is, az Ancelotti mellett eltöltött év alatt pedig remélhetőleg el tudott lesni egy-két mesterfogást. Kapcsolata a játékosokkal ragyogó, a Bernabéu teljes közönsége mögötte áll, a játékhoz szükséges intelligenciája pedig megkérdőjelezhetetlen.


Mielőtt aznonban az a 2009-es Barcelonához érkező Guardiola által bemutatott, valóban bámulatos karrierkezdést vízionálnánk, azt tanácsolom, hogy mérsékeljük az elvárásainkat. Zidane, ellentétben az elmúlt évtized tapasztalatával, valóban hosszútávú megoldást jelenthet a Real Madrid edzőkérdésére, nem szabad, hogy esetlegesen kevésbé sikeres bemutatkozás után egyből pálcát törjünk felette.Megérdemli az időt és a bizalmat, mert ő biztosan az, aki tudja, hogyan juttassa vissza a csapatot oda, ahová való. A világ klubfutballjának tetejére.


Kocsi Ádám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése