A Galatasaray szerdai lesimázása után szombaton kora este a Levante látogatott a Santiago Bernabéuba. Harmincöt percnyi szerencsétlenkedés után tetszetős játékkal álltak elő José fiai és a második félidőre gálává változtatták a mérkőzést.
Úgy hiszem a cím némi magyaráztra szorul. Az utóbbi időben (de nagyjából az egész idényre áll a megállapítás) kétféle Real-bajnoki létezik. Ha nem a Barca ellen játsszunk a botrányos kezdés mindig jellemző, ezért általában nem meglepő, hogy benyelünk kezdésként egy dugót. Mou felébred, Cé hisztizik, López ordibál. Tiszta sor. Az esetek döntő többségében gyorsan ki is egyenlítünk, csak hogy a szenvedéseinkre dementorként ácsingózó Barcelona (mostanában Manchester- és Galata)-drukkerek jól ne lakhassanak. Az eltérés ezután jön.
Az első verzió szerint a csapat magára talál, pontos, kreatív játékot mutat be mellyel felőrli ellenfelét, Ronci parádézik, Özil szervez, Higuaín pedig gólokat lő (ami azért nem hátrány ha egy csatárról beszélünk valljuk be). Ilyenkor meg sem állunk négy-öt gólig, örömünnep, szépvoltfiúk, miegymás...
A másik lehetőség, hogy a fiúk felveszik a ,,mi a bajnokok ligájára tartalékolunk, így kizárt dolog hogy a mai meccsen megizzadjunk"-hozzáálllást és futabllhoz/klubhoz méltatlan ténfergést mutatnak be, ami után legszívesebben a fejemet verném a falba. Vagy az övékét.
A tegnapi találkozó sem kezdődött másképp. José a hétközi BL fordulóhoz képest hét helyen változtatott a kezdőn, így a López-Arbeloa, Ramos, Pepe, Marcelo- Alonso,Modric-Callejón, Kaká, Benzema- Higuaín tizeneggyel álltunk fel.
Fél órán keresztül ment a
Jól van, mondom, hát akkor talán kezdjünk el focizni. Még szinte ki sem mondtam, máris jött az egyenlítés. Xabi Alonso beadását Pipita tizenegy méterről, kapásból pazarul lőte a jobb felsőbe. Még nem volt vége a félidőnek, két perccel később egy egyértelmű kezezésért megítélt tizenegyest Kaká értékesített, így egygólos előnnyel fordulhattunk.
A szünetben beálló Ronaldo nagy kedvvel vetette bele magát a játékba, többször is eltalálta Múnua kapuját. A második félidőre teljesen beszorult a Levante, kontráik rendre elhaltak már a madridi középpályán, az addig lelkiismeret-furdalás nélkül szundizó Modric is felébredt, szinte felborult a pálya. A nagy nyomás ellenére a 84. percig nem sikerült megszerezni a meccset eldöntő találatot. Ekkor azonban Higuaín szöktette magát szépen, majd középre tette a bogyót Roncinak, aki a kapuba helyezte azt.
A nap gólkirálya azonban a Modricot váltó Özil lett, aki tizenöt perc alatt szerzett két gólt. Előbb a szintén csereként beálló Di María labdájával meginduló CR7 passzát pöckölte a hálóba, majd Di Maríával játszott össze és értékesítette az újabb ziccert, kialakítva az 5-1-es végeredményt.
A negatív előjellel ellátott oldalon Callejónt tudom emlegetni, aki immár sokadszor bizonyította, hogy Madrid csíkos felében van a helye és nem fehérben. Nem tudom ez a srác kinek a kije, de míg Moratanál az életkorral mgyarázhatjuk az esetleges szerencsétlenkedést, de Callejón esetében még csak tapasztalatlanságról sem beszélhetünk, hiszen a fiú már huszonhat... A témát gyorsan le is zárom, mert kell valami írnivaló az átigazolási időszakra is.
Örülök az öt gólnak, a győzelemnek, a második félidei játéknak, de legfőképpen annak, hogy újra van csatárunk. Bár gyorsan le is kopogom, de ami tény az tény, Pipita az elmúlt négy meccsén 4 gólt és 2 gólpasszt jegyez. Ez a statisztika pedig önmagáért beszél. Így tovább fiúk, ezt várjuk tőletek kedden is!
Szerző: Kocsi Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése