,,Gracias por todo, especialmente el décimo, pero ahora hola!" - mondhatta Florentino Pérez amikor is úgy döntött, hogy útilaput köt Carlo Ancelotti lábára. A mondat csak annyit jelent, hogy ,,köszönünk mindent, pláne a tizediket, de most már szevasz van!". Mélységes szomorúsággal, ugyanakkor szép emlékekkel telve igyekszünk búcsút venni a Tizedik elhódítójától. Búcsú cikkünk következik... Gracias Carletto!
Körülbelül két héttel ezelőtt még a fejemben sem fordult volna meg, hogy elérkezik majd az a pillanat ebben az évben amikor búcsúcikket kell írnom... számítottam rá, hogy lesznek távozó játékosok, akik megérdemlik ezt a publikációt, viszont arra nem gondoltam, hogy pont az edzőnktől kell szomorú búcsút vennem. El sem tudtam képzelni, hogy azt az embert kell majd elbúcsúztatom, aki megannyi Madridista szimpátiáját élvezi... aki megteremtette újra a harmóniát a csapatnál. Fel sem tudom fogni. Még most sem... és olyan nehezen írom ezért a cikket, mert annyi mindent írnék, de tudom, hogy gondolataim között szelektálni kell, hogy csak a leglényegesebb gondolatok kerüljenek bele ebbe a cikkbe. A probléma megoldás kulcsa az, ha elemzést végzünk a probléma okáról és megpróbáljuk megoldani. Közel sem helyes eljárás, ha a problémától elfutunk, és belevágunk egy valami másba. Minden oknak, van valami okozata. Az ok és okozat kézen járva egymáshoz tartoznak. Ha van okozat, van ok is... ha pedig van ok, akkor van okozat. Sokan ott rontják el ezt az egészet, hogy félnek megkeresni az okot... az okozat meg van, mert beütött a baj, de gyengék megkeresni a dolog miértjét és gyengék ahhoz, hogy kezeljék a problémát. Ezáltal a felelősséget elterelik saját magukról... és próbálják rákenni valaki, vagy valami másra. Ha rossz párkapcsolatban élünk, sosem azt mondjuk, hogy mi vagyunk a hibásak... hanem a gyerek, a párom, a munkahelyem és stb. Vagy akár a börtönben a rabok, amikor a bíróságra mennek... a rabok 90%-a nem vállal felelősséget a tetteiért, nem én vagyok a hibás, hanem ő és ő... szajkózzák folyamatosan. De ugyanez történik a kórházban... az egészségünkért nem az orvos felel, hanem saját magunk... na és ha megbetegszünk, nem magunkat okoljuk ezáltal a felelősséget vállalva... hanem az orvost. Nem én vagyok a hibás, keressenek egy másik felelőst a történtekért. A felelősség átvállalása azt jelenti, hogy egy gerinces és boldog ember vagyok, mert a tetteimért vállalom a következményeket. Ha valaki nem vállalja fel, hogy ő a hibás és mindig egy bűnbakot keres, akkor az már régen baj... és az bizony a gyengeség jelei. Ilyen többek között Florentino Pérez, aki az okozat után, nem keresi meg az okot, hanem sutba dobja és belekezd valami másba. Ő sosem hibás, mindig valaki más. Ő sosem hibázik, mindig valaki más. Ő a makulátlan és a hibátlan férfiember... és sajnos ennek esett áldozatául Carlo Ancelotti is.
Adios Carletto!
Carlo Ancelotti két évvel ezelőtt, azaz 2013-ban vette át az együttes irányítását és lett a csapat edzője José Mourinho dobbantása után. Akkoriban a csapat légkörét a feszültség és a kilátástalanság jellemezte... szabályosan el lett kergetve Mourinho. Persze ebben ő is ludas, ugyanis maga ellen fordított mindent és mindenkit, így nem volt más választás, mint a távozás. A szurkolók, a médiában dolgozók, az újságírók és már- már a játékosok is kezdtek ellene fordulni, így Pérez úrral közös megegyezés alapján olajra lépett és visszatért Angliába. Nagy reményekkel vártuk a portugál edző utódját, aki igen sok mindent tett a csapatért... a nulláról küzdötte fel az alakulatot az élmenők közé. Majd jött a nagy bejelentés, mely szerint az új edzőnk az olasz Carlo Ancelotti lesz. Voltak kik örültek, voltak akik nem, akik elégedettek voltak és stb. De senki sem tudta, hogy mire lehet számítani az olasz trénertől. Ugyanezen a nyáron leigazoltuk a walesi vadlót és elengedtük Mesut Özilt...
Az első évében nem vártunk túlságosan sokat csak, hogy legyünk versenyben minden trófeáért, és ha a sors úgy adja akkor nyerjük is meg azokat. Ugye José Mourinho úgy hagyta hátra a csapatot, hogy többé már nem jelent mumust ránk nézve az Fc Barcelona, ugyanis 2012. április 21-én letaszítottuk őket a trónról és attól fogva valamennyi klasszikust győzelemmel zártunk.
Ancelotti első klasszikusa nem éppen a diadalomról szólt... legalábbis a mi részünkről. Új felállás, új játékosok, új szisztéma, új edző... és még mi minden befolyásolta a meccs végkimenetelét. Magyarul azt is mondhatjuk, hogy Ancelotti megbukott az első klasszikusán, mert a pályára felküldött kezdő tizenegy és a hozzá alakított taktika egy... hogy is fejezzem ki magam? Egy trutymótrágya volt, ami egy 2-1-es Barca sikert eredményezett. Ancelotti nem sáfárkodott túl jól a kerettel és a Barca elleni taktikával. De túlságosan nem haragudtunk rá, ugyanis bíztunk a jobb folytatásban és abban, hogy legközelebb nem követ el ilyen hibákat.
A jó folytatás nem maradt el, hiszen a tél elmúlása után örömmel konstatáltuk, hogy versenyben vagyunk a spanyol kupáért... sőt, ott már a döntőben voltunk az Atletcio kiejtése után, ahol az ellenfelünk a Barcelona alakulata volt, versenyben voltunk a bajnokságban, bár a matracosok megállíthatatlannak tűntek... de bíztunk a matrac kilyukadásában illetve a Bajnokok Ligájában a német Schalke alakulatát az odavágón 1-6-ra elpofoztuk. A szekér nagyon jól ment és szentül hittük, hogy minimum egy kupát zsebre fogunk tenni az idény végeztével.
Márciusban a bajnokság berkein belül ismét összemértük az erőnket a Barcelona egyesületével... de sajnos megint mi maradtunk alul. A történethez az is hozzá tartozik, hogy a taktika ezúttal már sokkal jobb volt, melyet a meccs képe is vissza tükrözött. Bár ők szereztek vezetést, hamar kiegyenlítettünk és vettük át mi az irányítást a meccs felett. Ám Sergio Ramos... -ki más??- kiállította magát Neymar fellökése által, melynek következtében ember hátrányban kellett talpon maradnunk... ami persze... nem sikerült és a 90 perc lejárta után 3-4-es diadallal ünnepelhetett a katalán klub.
Kicsit félve vártuk az áprilist, amikor is a spanyol kupa döntője került megrendezésre... az ellenfél a Barcelona csapata volt. De eljött szűk egy hónap múlva. Ancelotti apánknak egy olyan nehéz helyzettel kellett megbirkóznia, hogy Cristiano Ronaldo... hát... nem vehetett részt a találkozón. Az addig többnyire jegelt Isco most jött ismét előtérbe, Bale pedig átvette Cristiano Ronaldo feladatkörét. Nagy izgalommal vágtunk neki a párharcnak, melyet egy olyan gól döntött el, amit sosem fogunk elfelejteni... Palik Lacisan mondva: ,,körbeautóóóóózzzaaaaa, hát elképesztő, körbeautózzzzta!!!!!!"
És most Palik Lacisan:
Ez a gól tehát eldöntötte ezt az igen kiélezett párharc sorsát, és egy kupát már is eltettünk a zsebünkbe. Ez már is egy nagy dicsőség az olasznak, hogy az első évében Spanyol kupát nyert, a Barcelona ellen és Cristiano Ronaldo nélkül. Nem gondoltuk volna, hogy nyerni fogunk még más valamit is ezen kívül... a bajnokság elúszni látszódott, a Bajnokok Ligája... hát az meg egy kiszámíthatatlan sorozat. Persze... mondogattuk, hogy decima meg a tizedikért előre és stb... de azért nem voltunk benne biztosak, hogy az idény végén örömmámorban fogunk úszni.
Miután a Borussia Dortmund alakulatán átgázoltunk, következett a Bayern München. Csupa német ellenfeleink voltak a Bajnokok Ligájában. A bajorokat az első meccsen 1-0-ra sikerült legyőznünk, már akkor is látszódott, hogy jobban játszunk, a kontrákra voltunk hangolva... a Bayern pedig Guardiola felfogása okán a tiki- takát játszották. Az Allianz Arénában vérbosszút követeltek a német drukkerek... hát meg is kapták, csak éppen ők lettek az ágyú végéhez kötözve. Olyan mészárlást csináltunk, olyan vérfürdőt rendeztünk, melyet a Bayern München ellen már időtlen idők óta nem...,,tetszik tudni, hogy egy 0-4-es sikert aratott a Real Madrid a Bayern ellen?"- mindenkitől megkérdeztem, iszonyatos büszkeséget éreztem. Európa meg döbbenettel konstatálta, hogy ez a Real Madrid más, mint volt José irányítása alatt, ez a Real Madrid hosszú kínkeserves idők óta... újra... a.... Bajnokok Ligája döntőjében... ott a döntőben... pazar. Ám városi döntő került megrendezésre Lisszabonban, ugyanis a spanyol bajnok Atletico is eljutott a fináléba. Atletcio Madrid kontra Real Madrid... nincs jobb alkalom, hogy megbosszuljuk a bajnokságbeli ikszeket és vereségeket... no meg azt, hogy egyáltalán bajnokságot nyertek.
Jött az május 24-e, ami egy életen át meg marad minden Madridista emlékezetében... a decima napja. A meccset a legjobb idézetek is jellemezhetik... melyek szerint, egy perc az élet. Nos, a diadal is egy percen múlott, amikor is Ramos a 93. minutumban befejelte a lasztit... és onnantól a matrac kipukkant és leeresztett, 4-1-el a hátunk mögött magunkévá tettük a serleget és elhódítottuk a decimát... azaz a tizediket. Ancelotti az egész idény során talán ekkor nyúlt bele a legjobban a meccsbe és különösen jó cseréket hozott fel... a taktika sem volt rossz, mert folyamatosan nyomást gyakoroltunk a betömörülő Atletico védelemre... ami végül meghozta a gyümölcsöt. A siker és az, hogy elhódítottuk a tizediket már magába foglalta, hogy Carlo apám neked még van jövőd a klubnál... a következő idénybeli célod: elhódítani a tizenegyediket, ezáltal címet védeni... és.... ennyi! Ami büntetéssel jár: az a nulla kupás szezon. És ezt büntette meg Pérez, mert hiába igazoltuk mi le Kroost, vagy Jamest, vagy Chicharitot, vagy Navast... és hiába teljesítettünk mi 22 meccses győzelmi szériát... ha nulla kupás szezont zárunk. A szuper kupa oda lett, ahogyan a Spanyol kupa is. Nem bírtunk el a matracosokkal meccseken keresztül, csak a BL-ben sikerült őket kiütnünk. A tavaszi szezonban pedig a Barcától is kikaptunk és kiestünk a Juve ellen is, oda a bajnokság és a Bajnokok ligája is. Nulla per nulla szezon. Olcsó vigasz, hogy Klub vb-t nyertünk.
Péreznek persze nem tetszett ez a dolog... nem érdekelte őt az ok, hogy miért sikerült ilyen gyengére ez a szezon... őt csak az érdekelte és érdekli még most is: a tizenegyedik.
Gracias Carletto!
Idehoztuk Anacelottit... nyert nekünk két év lefolyása alatt egy Bajnokok Ligáját (amire már több, mint tíz évre áhítozunk), egy Spanyol Kupát, egy kisebb szuper kupát (nem a spanyolt)... továbbá megnyertük a Klub világbajnokságot, leprodukáltunk egy 22 meccses győzelmi szériát... úgy, hogy a drágalátos elnök úr elcseszte a nyári átigazolási szezont. Nem mondom azt, hogy nem volt hibája Ancelottinak... mert igenis volt, de nálam az abszurdum, hogy egy sikertelen idény után máris szélnek eresztjük... amikor José fele ennyi eredménnyel 3 évig élvezte a jó szeretetünket. Azért ez az... ami kajakra... felszabja az agyam és felforr az agyvizem. Hányinger ez az egész.... hányinger, hogy úgy cseréljük az edzőket, mint valami elhasználódott fogkefét. Hányinger... hogy nem kaphatott még esélyt az olasz, mert van egy elnökünk, akinek viszket a valaga és nem tetszik neki, ha nem ő és a csapat áll a középpontban... ezért ha nem sikerül győzni és történelmet írni, akkor ő megteszi azáltal, hogy kirúgja az edzőt és elhoz egy másikat... egy névtelen senkit... és megint kezdődik az edzőkeringő. Egy kezem kevés ahhoz, hogy megszámoljam az edzők számát, mióta Pérez az elnök. Sir Alex Ferguson... tudjuk ki ő? Tudjuk! Egy évet ült az MU kispadján? Vagy talán 3 évet? Esetleg 5 évet? A francot!!! Elküldjük azt az edzőt, akit a játékosok és a szurkolók szeretnek?? Eszednél vagy? Anyád hogy van? Elmegy az embernek a kedve attól, hogy Real Madrid szurkoló legyen... mert ilyenkor már megint megy a megbélyegzés... ,,de köcsögök vagytok, elkülditek az edzőt, aki elhozta nektek a tizediket??" és stb... ezt hallgatom nap, mint nap a Barcás, a Juvés, az Arsenalos, az Atleticos és a Chelsea-s haveroktól.
Tény: Pérezt nem érdekli más, mint a marketing... miközben tökre hülye a futballhoz. Leigazoljuk Jamest és Balet cirka 200 millióért, miközben a pad egy összekukázott sereg, majd amikor érezzük a dolog veszteségét ugyancsak összekukázzuk Chicharitot. Az igen! Mint amikor valaki el megy a korzóba és felvásárolja a ruhás- és ékszerboltot, de kenyérre és tejre már nem futja. Nem lett a csapat rendesen felépítve, nem lett összetákolva... ami igen az elnök hibája... ha ő hajthatatlan. Hiába kérte Carlo, hogy ezt és ezt hozzák... őt nem érdekelte, csak a pénz... és a még több pénz... most meg amikor becsurog az eső... nem befoltozza a tetőt, vagy lecseréli a tetőt... le dózerólja az egész házat. Megbont egy összeszokott csapatot és megint lehet kezdeni előröl, a nulláról felépíteni az egészet és neki vágni az új idénynek, új edzővel, új felfogással, új szisztémával és új játékosokkal. Dicsőítendő gondolkodásmód Pérez...
... még nem is az a nagyon bosszantó, hogy el megy Ancelotti... persze bosszantó és fáj, de inkább az fáj nagyon, hogy ki érkezik helyette... Benítez? Na ne vicceljünk már... miben jobb ő? Miben? Ki az a Benítez Ancelottihoz képest? Van egy Ferrarim és helyette veszek egy traktort... jó nem akad el a sáros földúton... de a csajok nem igen fognak bele ülni, amikor megállsz a diszkó mellett...vicc! Ódákat tudnék erről zengeni, hogy miért hibás Pérez, miért Ancelotti és stb. Nem teszem, elég.
Grazie Carletto!
Ez a cikk Ancelottiról szól és az ő búcsúztatásáról, hát tartom magam ehhez. Most méltóságteljesen elköszönök tőle... lehet őt is hibáztatni a sikertelen szezon miatt... persze neki is benne van a keze, ő is hibás azért, mert nem nyertünk semmit. Nem tudott bele nyúlni a meccsbe meccsközben, hogy a teljesítmény felfelé menjen, nem cserélt időben, sokszor nem jó taktikai húzásokkal állt elő, nem gazdálkodott jól abból, amink van, a rotáció hiánya, a dolgok a kezében tartása, és stb. túlságosan is elkönnyelműsködte a dolgot... ami a veszte lett, mivel pérez lecsapott rá. Én személy szerint nem küldtem volna el, minimum egy évet adtam volna neki, hogy ,,most mutasd meg... újra". De nem én döntök. Én köszönök mindent, köszönöm a tizediket... azt a felejthetetlen élményt, köszönöm, hogy egy egységes csapatot kovácsoltál, melyben nincsenek széthúzások és köszönöm, hogy méltóságosan voltál a Real Madrid... azaz a Király Gárda Királyi edzője. Nem fogunk elfeledni.
Nem fejezhetem be a cikket anélkül, hogy az oldal tulajdonosa emlékezetes búcsú beszéde ne legyen benne a cikkben. Laskodi Ádám szavai következnek:
,,Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy melyik edző fogja ennyire szeretni a csapatunkat? Melyik edző fog együtt énekelni a csapattal egy diadal után? Melyik edző fog ennyi kritikát eltűrni mint ő? Melyik edzőért teszik majd tűzbe ennyien és ennyire a kezüket a játékosok? Melyik edző gazdálkodik majd ilyen jól abból az alapanyagból, amit kizárólag az elnök állít össze? Melyik edző nyer majd első évében BL-t a Real Madriddal? Ki lesz az az edző, aki képes minden évben kupát/kupákat nyerni és így elkerülni a kirúgást? És végezetül: melyik edző lesz jobb, mint ANCELOTTI?
Nagyon ajánljuk kedves Perez úrnak, hogy ő tudja ezekre a kérdésekre a válaszokat! Nem feledünk Carletto! Szívből kívánunk sok sikert a következő állomásaidon!"
Mi egyöntetűen hálásak vagyunk neki és sok sikert kívánunk a továbbiakra nézve. Most újra egy valami új fog kezdődni a csapat háza táján, változás lesz dögivel és megint építünk egy új házat... a két évvel ezelőttit lebontottuk és most újból építkezünk. Kíváncsian várjuk, hogy milyen sikerességgel és eredményességgel. Bízzunk a legjobbakban! Köszönünk Mindent Carlo Ancelotti, a történelmünk része lettél!
Hala Madrid!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése