Mi történt Augusztusban?

Mily gyorsan repül az idő, nem de? Még csak most kezdtük meg a szezont és két hónappal máris közelebb vagyunk a célhoz. No de milyen is volt a nyitó hónap? Ezen cikkünkben pont erről fogunk írni. Idei idényünk első havi díjátadója következik. Mi történt Augusztusban?



Mielőtt belevágnánk annyit még leírnék, hogy ezúttal változik a "Mi történt" című rovatunk megjelenési ideje. Ami azt jelenti, hogy - jelenesetben - augusztus után két hónappal fog megjelenni a cikk. Vagyis, a "Mi történt szeptemberben" című cikkünk, majd novemberben, az októberi pedig decemberben kerül a nagyérdemű elé. Erre a változtatásra azért volt szükség, mert számos cikk fog készülni, rengeteg téma vár a váróteremben arra, hogy feldolgozzuk őket és kikerüljenek az oldalra, ezért is döntöttünk e változás mellett. Várhatóak még módosulások, de majd mindenről időben befogunk számolni nektek, hogy képben legyetek. Most azonban következzék a várva várt cikk!

Mi történt Augusztusban?

Belépvén a nyár utolsó havába már egyre izgatottabban vártam, vártuk a szezonnyitót, számos kérdést megfogalmazván a fejemben és... véleményem szerint nem én voltam az egyedüli aki teli kérdésekkel és izgatottsággal várta az új idény kezdetét, mely minden téren, a szó szoros értelemben tényleg új volt. Új edző, új taktika, új felállás, új játékosok, új rend, új másodedző és még sorolhatnám tovább. Nem tétlenkedtünk a nyár alatt az hét szentség. Véleményem szerint jól használtuk ki a rendelkezésünkre álló időt, hogy José távozása után egy új eszmét képviselő gárdát építsünk a már kellőképpen földbe taszított csürhéből. Erre a feladatra bizony a legjobbakat bízta meg Pérez úr, Carlo Ancelotti és Zinedine Zidane és még számos kiváló futballista személyében. Nem várjuk el még a mai napig sem azt, hogy a 2013- 14-es szezonban mindent megnyerjünk, mert az képtelenség lenne.

Ezt az idényt az összeszokásra, a taktika kiélezésére és minden olyan dologra kell fel használni ami majd elősegítheti a diadalmaskodásunkat. A csapat adott, az edző és a segédje is, az elnök úr, tetejébe pedig a drukkerek is, kell ennél több? Meglátásom szerint, nem! Vagyis de: méghozzá IDŐ. Idő kell míg a magból gyümölcsfa terem, idő kell, míg a csecsemőből erős és okos ember lesz. Idő kell, míg az alapvalókból egy szépséges ízekben telt sütemény lesz. ÉS IDŐ KELL, míg ez a csapat -mely annyi kiválós játékossal büszkélkedhet - teljesen összeszokik. IDŐ kell, míg a pályán a játékosok nem keresik, hanem már érzik egymást. IDŐ, IDŐ, IDŐ. DE ettől fontosabb az ELHIVATOTTSÁG. Elhivatottság nélkül, ha csak elültetjük a magot de nem gondozzuk, nem lesz belőle gyümölcsfa. Elhivatottság nélkül, a csecsemőből nem lesz erős és okos ember, ha nem foglalkozunk vele gyermekkorától kezdve. Felnőni felfog, csak nem úgy ahogyan kellene. Elhivatottság nélkül nem lesz szép és finom süteményünk, mert attól, hogy meg vettük az alapvalókat még nem lesz süti. Azért dolgozni kell. ÉS ELHIVATOTTSÁG NÉLKÜL bármennyire is jó futballisták vannak nálunk, nem leszünk többek, mint egy felsztárolt csapat, kik nevekben nagyok, de futballtudásban a béka feneke alatt vannak. Kik a futballpályán azt sem tudják, hogy mi merre hány méter. Ezért fontos mindkét kritérium.

Ez történt Augusztusban!

Az idény első tétmérkőzése augusztus 18-án került lejátszásra csapatunknak, méghozzá a Bernabéu gyepén, egyik kis- nagy riválisunk, a Real Betis ellen. Az akadályt sikeresen vettük, bár nem volt egy gyaloggalopp. Ahogyan számítani lehetett rá, nem meghunyászkodni jöttek a szentélyünkbe a zöld- fehérek, hanem vért izzadva megküzdeni akár egyetlenegy pontért. Ám sajnos bármennyire is igyekeztek megfélemlíteni bennünket, mi azért sem adtuk át baráti szívből a három pontot vagy annak a felét. Elvettük tőlük és meg is tartottuk. Bár a vezetést ők szerezték meg, az utolsó szó mégis a miénk lett. Benzema és Isco által sikerült otthon tartani a győzedelmi 3 pontot.
Nem sokkal később egy újabb bajnoki jött a Granada ellen, idegenben. A végeredmény 0-1 lett természetesen nekünk, ami úgyszintén a francia Gallnak volt köszönhető.

Pár nap múlva ismét utaztunk, ezúttal a Deportivo otthonába, ahol egy négyes után máris mehettünk haza zsebünkben a kilencedik Teresa Herrera kupával. Ezzel kijelenthetjük, hogy az első félhónap sikeresen telt el. A tétmeccsek előtt Amerikába látogattunk el, hogy ott is tanúbizonyságot tegyünk új erőnkről... ezt még maga José is megtapasztalhatta. Ennek eredményeképpen megszereztük az idei év első trófeáját is.

Bale, a nagy üzlet!

Bizony bizony! A nyár végére megérkezett a már június óta váró walesi. Soká telt míg ide ért... az is lehet, hogy eltévedt valahol azért érkezett ilyen későn. Ám ahogyan ő jött, Özil úgy ment. Sejteni lehetett, hogy ha érkezik a Spurs sztárja akkor valaki távozik a Di Maria & Özil kettősből. Ancelotti próbára tette a játékosokat, letesztelte hogy kivel jó és kivel nem jó dolgozni. Özil az utóbbi kategóriába tartozott, így mennie kellett. Nem mondom, hogy nem fog hiányozni, mert akkor hazudnék, de tény, hogy az elmúlt időszakban nagyon leadta magát és már saját magához képest is halványan játszott. Na nem mintha Di Maria különb lett volna, de teljesen felvilágosult és egyszerűen kezdett úgy játszani, mint anno, ide érkezésének az idején. Ezért is kapta meg Ő a bizalmat. Bale-nek pedig még számos feladata van. Felnőni a feladathoz, a csapathoz, a taktikához. De jó lesz ez.

Új csapat, új edző, új célok, új remény.

Ezekkel a szavakkal tudnám leginkább ábrázolni az idei évünket. Izgalmas lesz az biztos, vereségek is fognak jönni az sem kétséges, de a legfontosabb az, hogy elhivatottak legyünk, erről pedig már pampogtam a cikk elején. Aki netán elfelejtette tessenek vissza felgörgetni és újból elolvasni, majd tessenek lejönni az egér görgetőjével, szemügyre venni a díjátadót.

Díjátadó!

Négy kategória, ahogy az már megszokott a meccsek utáni összefoglalóban. Csak a "meccs" szót a "hónap" szóra javítjuk. Tehát a hónap legjobbja, csalódása, ganéja és aranya. Kezdjük!

A hónap legjobbja:

Benzema! Ébresztőt fújtak nála és hozta a gólokat. Bár van még hova fejlődni én megelőlegezem ezt neki!

A hónap aranya:

Isco! Egyértelmű, pompásan játszott szinte mindig. Sokszor ő volt a fény az éjszakában.

A hónap ganéja:

Ilyet most nem osztanék, lesz rá még alkalom, de most egyszerűen az első hónapban senki sem kap. Fő a jószívűség. De innentől kezdve kegyetlenül ki lesz osztva.

A hónap csalódása/ meglepetése:

A hónap meglepetése legyen Di Maria, régen láttuk ennyire jól játszani. A hónap csalódása pedig... hát ezt döntsétek el ti. Jöhetnek a tippek ide a cikk alá.

Cikkünk végéhez ért, ó de kár. Pedig még úgy írnám tovább, mert lenne még miről. De egyszer minden történetnek véget ér, így van ez most is. No de ne feledjétek, egy hónap múlva újra jelentkezünk a havi összefoglalóval, melynek a célkeresztjében az a csalfa szeptember fog állni.

Továbbra is tartsatok velünk, lesznek még cikkek bőven. A hétvégén pedig meccsnap... méghozzá a Levante fogad minket otthonukban. Mit kell mondani? HURRÁ! Győzni kell nincs mese, le vagyunk maradva mint a borravaló.

Lakatos Miklós