Pro vs. Kontra - avagy Atletico Madrid vs. Real Madrid

Új cikksorozattal bővül szeretett oldalunk, méghozzá a Pro vs. Kontra című rovattal. Ezen rovatunk két nem azonos szurkolóról szól, akik röviden beszélnek a fanatizmusaikról, és a közelgő derbi kilátásairól. Általában az alanyok egy- egy szurkolói oldal szerkesztői lesznek, akik nap, mint nap frissen értesülnek a csapat körül keringő hírekről. Csapjunk is bele a lecsóba. 

Eme cikksorozatunk két részből áll: az egyik a kérdésekre adott válaszok, a másik pedig az érvelés. Az érvelés azt takarja magába, hogy az adott interjúalanynak, érvelnie kell a csapata mellett vagy ellen, hogy miért fog vagy miért nem fog győzni. Az érvelés célja, az olvasó meggyőzése a véleménye felől, ami nem lesz egyszerű feladat. 

A debütáló Pro vs. Kontra két alanya: 

Köves Kristóf az Atletico Madrid Magyarország főszerkesztője, 

Kocsi Ádám a Real Madrid C.F.- Szurkolói Oldal (azaz mi) vendégszerkesztője.

1. Köszöntelek titeket!Mielőtt elkezdenénk maga az összecsapásról beszélni, meséljetek magatokról és az oldalatokról. Mikor alakult az oldal? Hányan munkálkodtok? Mi a célotok? 

Köves Kristóf: Az oldalt 2013. április 15.-én hoztam létre, azzal a céllal, hogy egy nap enyém lehessen majd Magyarország legjobb és legaktívabb Atletico Madrid szurkolói oldala. Már a kezdetektől fogva számíthattam István segítségére, aki azóta is meghatározó szerepet tölt be az oldal életében. Bő egy éve csatlakozott hozzánk Dániel is, aki nagyon jó admin, hiszen rengeteget segít az oldal működésében és fenntartásában. Nem titok, 2014. december 7.-én elindult az első weboldalunk, ami azonban többször is leállt időhiány miatt, de szeretnénk újra indítani, hiszen csak akkor lehetünk sikeresek, ha a weboldalunknak is jól megy. Szeretnénk, ha minden Atletico Madrid drukker és szimpatizáns is a mi oldalunkra járna fel. Célunk egyértelműen, minden friss hírről tájékoztatni a Magyarországon élő illetve magyarul beszélő embereket. Céljaink közé tartozik még, hogy egy olyan oldal legyünk, ahová nem csak a drukkerek, hanem a csapat kedvelői is feljárhatnak és mindent megtudhatnak a csapattal kapcsolatban. 

Kocsi Ádám: Az oldal 2012 júliusában alakult. Jelenleg a két alapító tag (Laskodi Ádám, Lakatos Miklós) mellett egy állandó szerkesztővel (Kelemen Dániel) működik. Én 2012 decemberében egy Málaga elleni (vesztes) meccs összefoglalójával debütáltam az oldalon, melyen azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de nagyjából rendszeresen posztoltam írásaimat. Jelenleg vendégszerkesztőként funkcionálok, ami annyit jelent, hogyha rám jön a pofázhatnék megszáll az ihlet és időm is engedi a cikkírást, akkor ez a blog biztosítja számomra a platformot és az olvasóközönséget. Célom eredeti, gondolatébresztő tartalom szállítása figyelemfelkeltő szóhasználattal, néhol már provokációba hajlóan szubjektív hangnemben. Röviden: véleményeket szeretek kiváltani. A közöny a blogolás halála. 

2. Mióta szurkolsz az Atletico Madridnak/ Real Madridnak? Mi a története annak, hogy pont ezen csapat mellett döntöttek végül? 

Köves Kristóf: 2010, Simeone érkezésével a csapat átállt egy jobb és szerethetőbb játékra, komoly változásokon ment keresztül a csapat. Ennél a csapatnál mindegy, hogy ki van a pályán a kezdő tizenegy szinte soha sem gyengül. A csapatban leginkább a küzdeni akarás és az elszántság fogott meg. Számukra nincs olyan, hogy elveszett labda, szívüket-lelküket kiteszik a pályára és egy csapatként harcolnak. 

Kocsi Ádám: Hatéves korom, vagyis 2002 óta vagyok madridista. Addig nem sok közöm volt a labdarúgáshoz, ám emlékszem, hogy Zidane BL döntőbeli bombáját látva elakadt a lélegzetem. Az a gól, valamint az ünneplés képei a konfettizáporral, a kupával és az eufóriában lévő Real-játékosok tiszteletére felcsendülő Bajnokok Ligája himnusszal szinte megbabonáztak. Azóta vagyok ,,habfehér”. 

3. Vélhetően kedvencetek is van a jelenlegiek közül. Ki ő és miért? A korábbi évek alatt kiket kedveltetek meg? 

Köves Kristóf: Nekem személy szerint Koke a kedvencem, mindig is nagyon szerettem a játékát, hiszen rendkívül hasznos egyéniség a középpályán. Tőle indul szinte minden támadás és nála fejeződik be, kevés ilyen kreatív középpályás van a mai spanyol bajnokságban. Nem véletlen, hogy több európai élcsapat is vinné. 

Kocsi Ádám: Az évek során temérdek játékost szerettem meg káprázatos képességeik, vagy a hideg profizmus álarcán olykor-olykor átütő, szerethető személyiségjegyeik okán. Kedvenceim közé tarozott Raúl, Roberto Carlos és Ronaldo (a dagi). Boldog vagyok, hogy láthattam, ahogyan Casillas a világ legjobb kapusává fejlődik, Zidane mágiáját pedig mindig öröm volt nézni. Az utóbbi évek távozói közül Özil búcsúja viselt meg leginkább. A jelenlegi keretből Modric és Ramos a két kedvencem. A kis horvát multifunkcionalitása, játékintelligenciája és szerénysége, Ramos pedig megkérdőjelezhetetlen és odaadó klubhűsége miatt. 

4. Hogyan értékelitek csapatotok idei szezonját?

Köves Kristóf: A vártnál talán gyengébben teljesített a csapat eddig, több nem várt vereség is összejött (gondolok a Cetla Vigo elleni 2-0-ás vereségre), továbbá rengeteg olyan mérkőzés volt, amit nem tudtunk megnyerni, nem kell messzire visszanyúlni, az Espanyol illetve a Sevilla elleni mérkőzést mindenképpen hozni kellett volna, de én a Valencia elleni döntetlent is csalódásként éltem meg. 

Kocsi Ádám: Vegyes érzésekkel. A szeptembertől decemberig terjedő időszak csodálatos volt a győzelmi sorozattal, a behúzott Clásicóval és pazar játékkal. Ehhez képest januártól márciusig szinte csak görcsösséget, besült akarást és eredménytelenséget láthattunk. (Na jó, volt egy nagyobb sérüléshullám is…) Kérdés, hogy a szezon legfontosabb két hónapjára melyik arcukat veszik elő Ronaldóék. 

5. Mit vártatok el a csapatotoktól az évad elején, illetve ehhez képest eddig mennyiben változtak az elvárások? 

Köves Kristóf: A szezon elején úgy gondoltam, hogy megint a bajnoki cím megszerzéséért fogunk majd harcolni, de sajnos a sok elhullajtott pont miatt mára már nem vagyunk bajnokesélyes csapat. Én azt mondom, a harmadik hely megszerzése innentől kezdve a cél, de én személy szerint nagyon szeretném, hogy ha az utolsó fordulóban borsot törnénk a Barcelona orra alá. 

Kocsi Ádám: Augusztusban nyilván jó volt álmokat szövögetni egy hattrófeás szezonról, még ha erre még Real Madridként sincs túl sok esélye az embernek. Azóta kettő kupát megszereztünk, kettőt ugye buktunk (kösz, Orbán Atleti), de abban valószínűleg egyetértünk, hogy ami leginkább determinálja egy szezon sikerességét az a nemzeti bajnokság és a Bajnokok Ligája, e kettőben pedig még talpon vagyunk. Nem leszek telhetetlen, nekem a tavalyi Décima után elég, ha idén csak az egyik ,,nagyot” húzzuk be. Ancelotti pontosan tudja, hogy ennél kevesebbet viszont a Presidente sem fog elfogadni… 

6. Hogyan értékelitek az ellenfél szezonját? 

Köves Kristóf: Mindent figyelembe véve szerintem nem fut egy nagy szezont a Real Madrid, a tavalyi szezonhoz képest csalódás a teljesítményük. Úgy gondolom, hogy Di Maria távozása miatt gyengült a csapata, hiszen James Rodríguez nincs olyan kreatív, mint az argentin játékos. A Schalke elleni Bajnokok Ligája- nyolcad döntő visszavágó is hatalmas csalódás volt, sokkal jobb játékot vártam a Real Madridtól, de csalódást okoztak azon a mérkőzésen is és az utóbbi időben nem igazán megy nekik a játék. 

Kocsi Ádám: Meg kell mondjam, nem mélyedtem el túlságosan az Atletico szezonjában. Azt tudom, hogy pár ponttal mögöttünk vannak a tabellán és ha idén összefutottunk velük, abból nem jöttünk ki jól. Simeonét nemigen zavarta a tény, hogy a Chelsea a nyáron lerabolta az alapcsapatát, remekül erősített és egy tavalyihoz hasonló szívós, masszív együttest rakott össze, amely bárki ellen győzelmi eséllyel léphet pályára. 

7. Ki az, akivel legkevésbé szimpatizáltok a másik oldalról? 

Köves Kristóf: Egyértelműen Cristiano Ronaldo. Beképzelt, nem tisztel senkit, a vereségek után csak sír-rí meg hisztizik. Mikor vezet az Atlético egy erősebb szellő után is feldobja magát, ha meg gólt szerez akár büntetőből is, akkor úgy élteti magát mintha Zeus fia lenne. 

Zeusz fia majd lecsap rátok, mint cápa a halra... meglátjátok.

Kocsi Ádám: Szerintem Raúl Garciát bármeddig képes lennék ütni 

8. Elérheti a csapatotok a végső győzelmet a BL-ben? Bíztok a sikerükben? Mik a csapatotok erősségei és gyengéi? 

Köves Kristóf: Európa legjobb csapatai között vagyunk. Egy hosszú folyamat nagy eredménye ez. Rengeteget köszönhetünk az edzőnknek. Egy kis szerencsével elérhető lehet a BL. Mivel tiszta szívű Atleti szurkolók vagyunk, maximálisan támogatjuk a szeretett csapatunk. Erősségünk a fegyelmezettség és a Vicente Calderõn ami valóságos győzelmi garancia a számunkra. Luis Aragónes és egykori klubelnökünk az égből figyeli csapatunk sorsát. Kombinatív játékunk és sokoldalú támadósorunk van. Gyengeségünk az, hogy néha elfáradnak a meccs viszonylag korai szakaszában a játékosaink. De egy friss és egészséges Atlético szerintem joggal van partiban Európa elitjével. 

Kocsi Ádám: Csak akkor van esély a címvédésre, ha az őszi formát hozzák a fiúk. Most visszatértek kényszerpihenőjükről az alapemberek, így a vékony keretből adódó hátrányoktól remélhetőleg végleg megszabadultunk, a motiváció megvan, szóval minden adott, hogy újra lendületbe jöjjünk. A Clásicó első ötven percében mutatott teljesítményre lehet építeni. A Granada elleni mészárlás ugyan önbizalom-növelésnek nagyszerű volt, ám ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor beláthatjuk, hogy egy ilyen csapat edzőpartnernek is kevés… Mindenesetre majd meglátjuk. Én hajlamos vagyok a bizakodásra. 

Érvelés 

A két interjúalany, a két szurkolói oldal szerkesztője és csapat drukkere itt és most veti össze az erejét. Nézzük, hogy az érvelésük szerint, melyikük a jobb. Az olvasó dönt! 

Tételmondat: 

A Real Madrid és az Atletico Madrid az idei szezon során 7-jére, majd 8-jára fog ismét egymással farkasszemet nézni, újra a Bajnokok Ligájában. A matracosokban ég a vágy, hogy megbosszulják a tavalyi BL döntőben elszenvedett vereséget, a habfehér együttes célja pedig az átok feltörése kell, hogy legyen. Az elmúlt 6 találkozót tekintve jócskán Atletico uralom körvonalazódik ki, ugyanis 6 párharcból 4 alkalommal az Atletico diadalmaskodott, a maradék két esetben pedig a mérlegnyelve középen maradt. Ezen szűk információk elolvasása után kérlek, érveljetek a csapatotok mellett, vagy ellene, amit szabadon választhattok. Kérlek, írjátok le, hogy miért a TI csapatotok fog nyerni és továbbjutni a Bajnokok Ligája következő fordulójába, miért Ti vagytok az erősebbek, miért Nektek kell továbbmennetek, miért Ti vagytok az esélyesebbek, vagy nem. Érvelésetekben ész érvekre támaszkodjatok és maradjatok a realitás színterén. Győzzétek meg az olvasót, az igazatokról! Hajrá! 

Köves Kristóf: Az Atlético Madrid mint ismeretes tavaly a BL döntőt drámai csatában a 93. percben bukta el Ramos fejese után, az elfáradt Matracos küldöttség pedig nem volt képes felállni. A Spanyol Szuperkupában idegenben 1:1-es fordulás után Mandzukić góljával nyertük meg a Szuperkupát. A La Ligában az Estadio Santiago Bernabeú stadion nem képes otthon tartani pontot a fehéreknek. Miközben idén az Estadio Vicente Calderõnban idén gólt se rúgott a Real Madrid. A Spanyol Kupában pedig Anchelotti mindent bevetett de így is 2:0 illetve 2:2-es eredménnyel a Real búcsúzott. Összegezve tehát a Real Madrid már 3 igen fontos fronton szenvedett vereséget az Atlético hengertől. A 12:4-es gólarány se szépíti az összképet ahogy az sem hogy hazai pályán 7:0 idegenben 4:5 az Atleti számára a gólkülönbség. A 4:0-ás hazai siker pedig felszabadulttá teszi a srácokat a Real fogadására. Ha azt nézzük hogy a BL-ben tavaly az AC Milan tudott utoljára csengetni a Vicentében akkor az idegenben lőtt gól lehetősége is csökken, és mint ismeretes a Bernabeú stadion sem oroszlán barlang a BL-ben a Real számára. 

Kocsi Ádám: Nem mondanám, hogy mikor megláttam a negyeddöntő sorsolásának eredményét, a feltétlen optimizmus jellemezte első helyzetértékelésemet. Ha belegondolunk, lehetett volna jobb is és rosszabb is. A jelen –sorsoláskori- formánkban egy Barcelona vagy Bayern kihúzása, biztos voltam benne, hogy egyet jelentett volna a címvédésről szőtt álmok végével. Ezen tragikusnak tűnő kimenetelek után, a harmadik legrosszabb opcióként kaptuk meg Madrid csúnyábbik feléről a matracos sereget, akik ellen, úgy tűnik, egy egész 2014/15-ös évadra szóló kuponfüzetünk van a szopórollerre. Miért vagyunk mégis esélyesebbek? 

Alapvetésként vegyük azt a nem elhanyagolható tényt, hogy mi vagyunk a Real Madrid. A világ legjobb (vagy legalábbis legértékesebb) játékosállománnyal rendelkező klubja, kimeríthetetlen anyagi forrásokkal, sztáredzővel a padon, az aktuális aranylabdással kezdőben és az regnáló klubvilágbajnoknak, valamint a mindenkori BL címvédőnek kijáró jelvénnyel a mezünkön. Kell több? Nem mond ez eleget? Ilyen körülmények között ha Nyonban merő véletlenségből az Atletico helyett a huszadik század All-Star csapatát húzták volna ki ellenünk Pelével és Maradonával, akkor is esélyesként kell magunkra tekintenünk, mert mi vagyunk a huszonegyedik század All-Star válogatottja. Minden más mellébeszélés. 

Ezt leszögezve máris másképp folytatja az ember. Nézzük egy kicsit részletesebben a mérkőzést! 

Habár a valóban siralmas (0-2-4) statisztika a legkevésbé sem tükrözi a két csapat között fennálló valós erőviszonyt, nagy hiba lenne alábecsülni Matracékat és minden pofont csupán a körülmények (fáradtság, sérülések stb.) szerencsétlen összjátékának számlájára írni. Nem fogom az eddigi eredményeket magyarázni, azt azonban leszögezhetjük, hogy az utolsó öt Atletico elleni meccsünkön mindannyiszor az ellenfél szerezte meg az első gólt, megadva az alaphangot és a meccs tempóját. Így jutunk el a mostani párharc első kulcspontjáig. 

Kell az idegenbeli gól! (lehetőleg a meccs elején) 

Ne legyenek kétségeink: ha Simeonéék szerzik az első találatot és azt teszik, amit ilyenkor általában, akkor nagy bajban vagyunk. Ronaldo és Bale sebessége mit sem ér, Benzema el lesz foglalva a tizenhatoson belüli birkózással, mi pedig tanakodhatunk, hogy mitévők legyünk, mintegy 40 méterre passzolgatva fegyelmezetten tömörülő ellenfelünk kapujától. (Nem szívesen gondolok bele a folytatásba, ha mindez ráadásul a Bernabéuban történik…) A helyzet persze így sem reménytelen, James és Modric visszatérésével immár bizonyosan kreatívabb támadójátékot tudunk produkálni felállt védelem ellen is, de nagyban megkönnyítenénk a saját dolgunkat, ha egy gyors idegenbeli gól után hagynánk az Atletit görcsölni és futni az eredmény után, míg mi játszhatnánk a tavalyi évben tökéletesre fejlesztett gyors, két-három húzásra épülő kontrajátékunkat. Simeonéék bármennyire is kiegyensúlyozottak, a legnagyobb jóindulattal sem lehet rájuk fogni, hogy a Barcelona módjára tudnák körbeadogatni és kijátszani az ellenfél védelmét. Góljaik nagy részét rögzített szituációból, vagy ordas egyéni technikai hibák után szerzik. Azt hiszem, ezzel tervvel lehet a legjobb esélyünk, azonban e forgatókönyv tökéletes előadásához szükség van még egy elemre: 

A védelem szedje össze magát! 

Első körben az olyan malőröket, amelyekkel naggyá tettük szerencsétlen, kutyaütő Torrest, vagy magunkat szívattuk a rossz emlékű 0-4 alkalmával, teljesen ki kell iktatni. Tudom, mondani könnyű, de másképp egyszerűen tényleg nem fog menni. Az Atletico ellen nem működik az a hatékonyság, mint a Granada vagy a Deportivo ellen, ahol a támadószekció simán ellensúlyozni tudta a hátsó traktus minden bakiját. A rögzített helyzetekre pedig nagyon oda kell figyelni, mert sajnos míg ez nekünk az Achilles-inunk, addig a matracosoknak ez a méregfoga. Én nagyon szeretem Casillast, de Iker akkora vonalkapus, hogy nem vagyok benne biztos, nem kellene-e ezúttal Navast kezdetni. Mindennél fontosabb most egy beadásokra magabiztosan kimozdulni tudó hálóőr, akivel elkerülhető a Mathieu-féle öt és felesről csúsztatott gólok… 

Ha fenti két feltételt teljesítjük, egészen biztosan továbbmegyünk. És miért ne lennénk rá képesek? Úgy tűnik visszatért a GOD módban üzemelő Ronaldo, ami nem sok jót jelent az ellenfelekre nézve. Bale esetleges pihentetésével összeállhat egy brutális Kroos-Modric-Isco-James középpálya, amelytől joggal retteghet Európa, a kontráknál pedig még mindig jól jöhet a walesi hihetetlen sebessége. A védelmünk tengelyében a francia válogatott kapitánya, aki tizenkilenc évesen úgy oktatta Messit, ahogyan talán utoljára egy rosariói általánosban tették, valamint Senor Minuto93, akit nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom. A kispadon már nem az az edző ül, aki képtelen tanulni a saját hibáiból, és inkább a meccset dobja oda, mint az egóját (khmm, José, khmm…), hanem Ancelotti, aki a játékosok szerint is az utóbbi idők legjobb trénere, a számok alapján BL specialista és nem utolsó sorban tudja, hogy még egy AtMa elleni betli, már Péreznél sem fér bele. 

Hátha odacsap a lovaknak...

Zárjuk tehát cikksorozatunk első részét, és bízva bízunk a továbbjutásban! 

öves Kristófnak és Kocsi Ádámnak pedig köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltak és egy jó kis cikket produkáltak. 

Hala Madrid!!! 

Lakatos Miklós