De nézzük csak időrendben!
Ancelotti Pepe, Modric és Cristiano hiányában a Casillas – Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo – Illaramendi, Kroos, Isco – Bale, Benzema, James tizenegynek szavazott bizalmat, mi pedig kíváncsian figyelhettük, mire megyünk Ronaldo nélkül a már Moyes vezette baszkok ellen, akik az őszi szezon legfájdalmasabb és legarcpirítóbb vereségét mérték ránk szeptemberben az Anoetában.
Hát, sokkal rosszabbul nemigen kezdhettünk volna. Az első percben szögletet harcolt ki a Sociedad, a hosszú sarokra érkező labdát békésen szundikáló védőink gyűrűjéből Elustondo fejelte Casillas kapujába. A korán benyelt gól már csak azért sem esett jól, mert nem vetített előre látványos mérkőzést. A kis csapatok által ilyenkor szokásosan követett taktika rombolásra és időhúzásra épül, amiből Madrid-szurkolóként mindig többet látunk, mint kellene, tekintve, hogy nem egy ellenfelünk már a döntetlenre is ráül, és várja a megváltó hármas sípszót. Szóval nem nézett ki jól a dolog…
Aggodalmunkat azonban rögtön eloszlatták a következő perc eseményei, mikor Marcelo remek beadását James védhetetlenül bólintotta a jobb felső sarokba. Innentől ellenfelünk úgy gondolta, hogy le is tudta a napot, a felezővonalat csak elvétve lépték át, egyébként el voltak foglalva a kapujuk eltorlaszolásával. Nyoma nem volt azonban a múlt héten látott Córdoba-féle átgondolt, hatékony védekezésnek, mai ellenfelünk kétségbeesve rohant a labda után, ami viszont nagyszerűen és látványosan folyt lábról lábra a fehér mezes srácok között.
Senkinek nem lehetett kétsége: ma nyerni fogunk. Idén először valódi csapatot láttam pályán. Állandóan támadásban voltunk, James nagyszerű passzokat, Kroos filléres pontosságú íveléseket osztott. Egyedül az volt szokatlan, hogy Bale gyakran tűnt fel az irányító helyén lézengve, míg Isco nemegyszer indult balszélről.
Kicsit hasonlóan éreztem magam, mint mikor Özil láttam a szélre száműzve. Csak reméltem, hogy megengedhetjük magunknak a luxust, hogy a csapat agyát kirakjuk az oldalvonal mellé. Azonban nem érheti szó a ház elejét, az exmálagai hibátlanul végezte a dolgát az egész mérkőzés során megőrjítette a rá vadászó védőket, nagyon jól hozta helyzetbe társait és ő maga is folyamatosan nyomás alatt tartotta az ellenfél kapuját. Egyedül Illaramendi volt egészen elborzasztóan ügyetlen, de neki amúgy sem volt egy normális meccse sem az elmúlt másfél évben, szóval semmi meglepetés.
Pályán volt Benzema is, aki az első félidőben csak két kihagyott ziccerével vétette észre magát, szerencséje, hogy a második alkalomnál a kipattanó labdát az érkező Ramos a kapu közepébe lőtte a 37. percben, így vezetéssel vonulhattak pihenni a fiúk.
A fordulás után is csak egy csapat volt a pályán, sorra vezettük a pompás akciókat. Az óriási fölény az 52. percben érett újabb góllá, miután szép összjáték végén Bale átadásába Benzemának már csak a lábát kellet beletennie.
Ebben az időszakban kicsit nagyobb koncentrációval akár még három találatot is jegyezhettünk volna, de a sors most úgy akarta, hogy (legalább az eredményt tekintve) ne alázzuk meg a Sociedadot.
Bizonyára a sorsot emlegeti Gareth Bale is, akinek sehogy sem jött össze a gólszerzés a mai estén, pedig két ajtó-ablak helyzet is adódott számára, és az egyik alkalommal James elől lőtte el a labdát. Szerencsétlen, nagyon rágörcsöl ezekre a ziccerekre mostanság, látszik rajta, hogy nagyon akar, de ha Isco továbbra is ilyen formát mutat, bizony, a walesi lesz kénytelen a padot koptatni Modric visszatérésével.
A 76. percben Benzema Iscóval passzolgatott, majd egy szép csavarással megszerezte második gólját. Ettől kezdve a Real is visszavett kissé, mondhatjuk, grundfocit láthatott a Bernabéu közönsége az utolsó tíz percben.
Habár Benzema és Isco is kiemelkedő volt ma, számomra Marcelo a meccs embere, aki az elmúlt hetekben mutatott hitvány játékát ma pazar támadó- és védőteljesítménnyel igyekezett feledtetni. Mit ne mondjak, sikerült is! Bravó!
Összességében elmondható, hogy sima meccsen, remek csapatjátékkal sikerült nyernünk. Így tovább, hasonlót várunk szerdán, mikor elmaradt meccsünket pótlandó fogadjuk a Sevilla együttesét, majd a szombaton Vicente Calderónban, ahol végleg leszakíthatjuk a bajnoki üldözőversenyben Simeone hordáját.
Kocsi Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése