Nulla koncentráció, helyenként szép játékkal…

Hiába irányítjuk mi a meccset, hiába van kétszer annyi kapura lövésünk, hiába hajtanak a srácok, hiába tisztáz Xabi Alonso az utolsó pillanatban, ha csak egy gólt tudunk lőni ennek a Manchesternek.

Csalódás. Ki hitte volna, hogy egy szóban is össze lehet foglalni ezt a meccset? Nekem csalódás volt. Szomorú, hogy csapatunk nyitva hagyta a továbbjutás lehetőségének metaforikus ajtaját a Vörös Ördögöknek. De kik is alkották ezt a kegyes, minden ziccert kihagyó csapatot? A Szentélyünk kapuját Diego Lopez védte, magabiztos játékával erőt sugárzott ott hátul, ám két gólt is kaphattunk volna néhol meggondolatlan/hibás kifutásai miatt. A friss igazolás előtt Arbeloa, Ramos, Varane és Coentrao futkosott. Coentrao (szerintem) a csapatunk legjobbja volt, két óriási helyzettel és egy majdnem-gólpasszal méltón futballozott a brazilunk helyén. A Ramos-Varane duó jól működött, a fiatal francia pedig ismét olyan higgadtan csúszott be a tizenhatosunkon belül, hogy öröm volt nézni. A bekapott gól Ramos számlájára írható – ez már körülbelül a századik pontrúgásból kapott gólunk idén… Arbeloa. Bár azt mondhatnám, hogy Arbeloa szürkén játszott, szinte a nevét se hallottam az egész meccsen. De Arbeloa – a folyamatos eladott labdáival, rossz döntéseivel, és azzal, hogy a 39 éves Ryan Giggs simán körbefutotta – gondoskodott arról, hogy lássuk a pályán, lássuk, ahogy bénázik.

Mourinho siettette a játékot, ám a csapat nem tudott gólt rúgni

A középpályánkon a nem 100%-os állapotú Xabi Alonso és tunéziai-német Khediránk uralkodott. Egyikük játékát sem érheti panasz. A csatárunk, Benzema (aki mondhatjuk, nem volt a pályán) mögött a Ronaldo-Özil-Di Maria trió kapott helyet. Ronaldo fejese szemkápráztató volt, végig próbálkozott, azonban gyakrabban röhögött kínjában, minthogy a gólt ünnepelné. Di Maria csupa szív játékát öröm volt nézni: távoli lövések, megindulások, egy (ismét: szerintem) neki meg nem adott büntető fűződik a nevéhez. Meg persze a gólpassz. Özil szürkén játszott, csendesen irányítgatott, ám emlékezetes megmozdulása (Rafael szopatásán kívül) nem volt.

Di Maria mindent beleadott, de pontatlan volt

De mi is történt a meccsen? Most, hogy a csapatunkat kifiléztem, leírom. A habfehérben játszó Real Madrid kezdte jobban a mérkőzést, és rögtön a 6. percben Coentrao örvendeztetett meg minket egy góllal kapufával. A meccs képe nagyrészt kiegyensúlyozott játékba csapott át ezután, ám a végső sípszóig igaz maradt, hogy huzamosabb ideig (4-5-6 perc) csak a Királyi Gárda tudta megtartani a labdát. Ezért is volt nagy pofon, amikor a 20. percben az angolok vezetést szereztek – szögletből, fejjel, Ramos hibájából. 0-1. Adva volt a feladat: több gólt nem szabad kapni, de egynél többet kell rúgni. A 27. percben Ronaldo rúghatott szabadrúgást, ám a sorfalba bikázta, majd a lepattanót jócskán mellélőtte. Három perccel később azonban sikerült neki, ami azelőtt nem – Di Maria pontos beívelését váltotta gólra. 1-1. A meseszép bólintást megelőző ugrását pedig szinte magasugrókat megszégyenítő mozdulattal vitelezte ki. Öt perccel később Welbeck hagyta ki a kihagyhatatlant, majd a 40. percben Di Maria lódult meg ismét – hogy aztán Jones felöklelje a büntetőterületen belül, ám a szankció elmaradt.

Az ember, aki megint kihúzott minket a bajból

A szünetben az edzők inkább a kezdőcsapatokat próbálták meg még jobban felspannolni, így csere nem történt. A második félidő képe ugyan az volt, mint az elsőé – óriási madridi helyzetek és veszélyes kontrák a Manchester United részéről. A meccs hőse az a De Gea volt, aki mindent hárított, így Ronaldo, Coentrao és Khedira fontosabb próbálkozását is. Balhátvédünknek ma nem volt szerencséje – de hála istennek van Persienek sem, aki a 70. percben egy óriásit lőtt, azonban Lopez kapufára tolta. Tíz perccel később ismét a holland került helyzetbe, a labdát azonban rosszul találta el, így a gyenge lövését Xabi Alonso tisztázni tudta. Köszönetet mondhatunk Giggsnek is, aki a tök üresen guruló labdába nem kapásból lőtt, hanem levezette az oldalvonalhoz. A meccs legvégén is nagy helyzetbe került a United húszasa, a hosszú sarokra irányuló labdát azonban ismét szögletre mentette a portásunk. A Manchester United azonban nem akarta elkapkodni a szögletet, így hiába reklamáltak, a játékvezető lefújta a rangadót. A végeredmény tehát 1-1, a továbbjutás továbbra is nyitott – a kérdésünkre a választ március 5.-én kapjuk meg. Addig is jöhet két El Clasico.

HALA MADRID!