25 perc játék, aztán sínylődés... Real Madrid - Vallecano 2-0

Megerőltetés nélkül tudtunk győzni, de ha nem lett volna az az egy- két közrejátszó esemény, akkor lehetett volna több is közte. Mindenesetre nyertünk, de szót kell ejtenünk a mérkőzésről, a játékosokról, a sípmesterről és José nagyszerű taktikai húzásáról.





Kezdjük a cikket magával a meccsel.

1. fejezet: A meccs
   
   Mivel egy United elleni párharc után vagyunk/voltunk José úgy gondolta, hogy akik játszottak szerdán, azok most pihenjenek és olyan fiúcskák is szóhoz jussanak, akik általában csak kussolva ülnek a kispadon vagy még ott sem.
   
   Így a kaput változás nélkül Diego Lopez foglalta el. Az előtte levő védőnégyest a Ramos- Pepe- Varane- Coentrao kvartett alkotta. Igen, Ramos kikerült a jobb szélre, amolyan szárnypróbálgatás céljából. Az edző kíváncsi volt, hogy mennyire képes megfelelni az Arbeloa által felállított "bizonyos" lécnek. No meg, hogy a Varane- Pepe duót is egyszerre lássuk a pályán. Aztán, hogy mennyire sikerült Sergionak megfelelni az elvárásnak, nem sokára kiderül.
   
   A középpályán Alonso hiányában Sami párja, Essien volt, előttük Özil- Kaká és Cristiano Ronaldo próbálta feltörni a rettenhetetlen Rayo védelmét. A legelső emberke pedig, nem Higuain, sem Benzema, hanem Morata volt, ezzel nem kicsit oda fricskázva a két "legjobb formában levő" csatárunknak, de leginkább a franciának.
   
   Azonban Karim ott volt a kispadon, ellenben Pipita még el sem utazott, aztán még a padon üldögélt Callejón, José Rodriguez, Di Maria is.
   
   Már a 3. percben elkezdtük az ostromlást a vendégek ellen. Tulajdonképpen az első akcióból gólt szerzett szeretett csapatunk, hála Moratának ős az őt kiszolgáló Özilnek. Még hogy nincs saját nevelésünk mi?
   Nem hogy, José, de még Morata is oda fricskázott Benzemának.
   Aztán a 11. minutumban folytatódott minden, Sergio harcolt ki egy szabadrúgást, mit Özil tekert be középre, aztán a kiharcoló befejezi a küzdelmet egy gyönyörű góllal. Ezzel eldöntve a meccset, végérvényesen is.
   Csak aztán jött a fekete leves. Ramos megkapta a 2. sárga lapját is szándékos vagy nem szándékos kezezés miatt, ami után - persze most nem felejtette el a bíró, hogy 2. után kell a pirosat adni- jött is az élénkebb árnyalatú, sötétebb és csúnyább színű kártya a piros, amúgy meg ezen kívül szép szín.
   Innentől elkezdtünk tengődni a meccs hullámain. A vendég együttes átvette az irányítást, és szinte végig dukált. Nem sokkala a kiállítás után, José cserélt, éelhozta Moratat és felhozta a védelem lyukára Albiolt, innen kezdődik a 2. fejezet.
   
   
2. José nagyszerű taktikai húzása:
   
   Sosem firtattuk, hogy a portugál nagyszerű edző, most sem tesszük. Valóságosan is jó edző, csak nem mindig jut ez az eszébe. Olykor- olykor (szinte mindig) képes olyan statisztikai megvalósításokra, edzői húzásokra, amik egyszerűen egy 5 éves kislánynak nem jutnának az eszébe, ha ő ülne azon a bizonyos fapados kispadon. De neki ríttig eszébe jut, bele nyúl a meccsbe, ezzel szét ütve a nézőbe egy felállított álmot. Most kérdezem, miért kellett lehozni Moratát? Miért nem tudtunk volna játszani 3 védővel, plusz két szűrűvel?? Miért kellett felhozni Albiolt és le, az egyik meglepetés emberkét? Kérdést erre persze nem kapok, de továbbra is vitathatatlan, nagyszerű edző a portugál.
   
   
3. A játékosok teljesítménye:
   
   Vannak játékosok, aki még mindig jók vagy fordítva. Ramos a jobb szélen, megmutatta, mennyire is buta, és béna. Pedig én azt hittem, hogy jó lesz, sőt ki is álltam mellette, hogy igenis nagyszerű lesz, csalódnom kellett sajnos. Hihetetlenül gyenge volt, a gólját leszámítva, maradhat ott Arbeloa. Pepe- Varane kettős tette a dolgát, senkitől sem zavartatva. Azonban még mindig vannak olyan viselkedési megnyilvánulásai Pepének, hogy csak úgy rúgnám ki a picsába, mint macskát szarni. Ez vonatkozik Ramosra is. Khedira továbbra is Isten, ja nem. A többiről nem nyilvánítanék véleményt, mert gyorsan beakarom fejezni az összefoglalót.
   
   
4. A sípmester:
   
   A spanyol játékvezetők, a leghíresebb a legjobb munkájukról. Világszerte ismertek, hiszen mindig, minden körülmények között, csakis jó döntést hoznak.
   Ja, mégsem.
   Pont fordítva, de buta is vagyok. Az egyik legszégyenteljesebb sípfújók a spanyolok. Egyszerűen, olyan szituációkat fújnak be, amiket nem kellene, olyan szituáció után osszák a lapot, mint nagyapa a pókerben, amikor nem is kellene lapot adni. Ez pedig jellemzően vonatkozik ránk, nekünk mindig könnyedén adják a figyelmeztető és eltiltó kártyákat. Míg a többi csapatnak meg kell küzdeni a lapért, nekünk egy rossz mozdulat és jön a lap. Ez a nem mindegy.
   
   Mindenesetre minket nyomnak a bírók.
   
   

És akkor zárnám is mondandómat, ez a meccs ennyit érdemelt. A lényeg, hogy vége van, egy hét szünet, majd jön szombaton a Deportivo, vagyis mi megyünk hozzájuk. Ott azonban Ramos eltiltott lesz.

További jó szurkolást, meccs nézést vagy bármit, tartsatok velünk továbbra is.

HALA MADRID!!!