Ötös, leülhet!- Valencia-Real Madrid 0:5

Jobban nem is kezdődhetett volna számunkra a bajnokság második félideje. A tegnapi mérkőzés első játékrészében gálaelőadást mutatott be csapatunk, és ha a folytatásban nem vesznek vissza, akár két számjegyű is lehetett volna a különbség.

Amikor azt látom, hogy Özil úgy ad gólpasszt Ronaldónak, mintha csak a grundon töltenék idejüket, akkor tudom, hogy valami nagyon a helyén van. Amikor azt látom, hogy az eddigi bajnokikon egy vemhes anyatetű sebességével mozgó Di María meglövi második gólját is asszisztja után, míg Arbeloa (!) minden erőlködés nélkül szereli a tizenhatoson belül a hazai támadókat, akkor tudom, hogy minden rendben van. És amikor a ,,belső feszültésgtől majd' szétvetett" Madrid öttel veri idegenben a Valenciát, akkor tudom, hogy újra a világ legjobbjai között vagyunk.

Mourinho felállása csupán két ponton tért el, az általam várthoz  képest. Casillas előtt, a védelem tengelyében Albiol működött Varane-nal, míg a széleken Coentrao és Arbeloa tevékenykedett. Védekező középpályásaink Xabi Alonsóból és Khedirából álltak, előttük Özil irányított CR7 és Di María között, elöl pedig a Valencia ellen rendre parádézó Higuaín kezdett.

Hibátlan védőmunka a második félidőben...

                                                                                             

Szokatlanul nagy tempóval indította a meccset a Valencia, letámadásuk után Piatti lövését kellett Ikernek fognia. A hetedik percben érkezett részünkről az első komoly figyelmeztetés: a ,,parádézó" Pipita akkora ziccert rúgott mellé tizenegy méterről, hogy a legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Vagy az övét. Szerencsére két perccel később javított: Özil ugratta ki a baloldalon Di Maríát, aki az érkező ékünk elé tálalt, az argentin összjáték pedig gólt eredményezett.

A hazaiak nem vették figyelembe, hogy valószínűleg a világ legjobban kontrázó csapatával játszanak.Játékunkra semmi tökölődés, semmi tiki-taka nem volt jellemző, csak az elképesztő pontosság és céltudatosság. Három húzás és gól. Ennyire egyszerű. A Valencia a folytatásban sem tanult a hibájából, továbbra sem fordítottak védekezésükre túl nagy figyelmet, Khedira például kétszer is ordító helyzetbe kerülhetett, ám Hercegünk nem tudta gyarapítani góljai számát.

  A 35. percben aztán megduplázta előnyét a fővárosi gárda: Özil vette észre remekül Ronaldót (ekkora szemekkel mondjuk nem nehéz...), aki egy csel után középre tette a bogyót, az érkező Di María pedig az üres kapuba pofozta a játékszert. Egy perccel később a portugál szélsőnk is betalált; szép indítás után lőtte ki ballal a rövid alsót. Csak hogy megmutassuk, hogy felállt védelemmel szemben is tudunk gólt lőni, a 41. minutumban akkora zsugát mutattunk be, hogy a védők azt sem tudták hol vannak, az akció végén pedig Özil tette külsővel Ronci elé a labdát, aki nem hibázott hat méterről. A félidő végén Di María értékesített még egy ziccert Özil indítása után. Habár kis törökünk németünk nem rúgott gólt, vitathatatlanul a mezőny egyik legjobbja volt, négy találatunkban is tevékenyen részt vállalt. 0-5 a szünetben, gála, alázda, ahogy tetszik!

                                                              

A pihenőidőben Valverde mester nyilvánvalóan megpróbálta elmagyarázni játékosainak, hogy amennyiben folytatják ezt a játéknak csúfolt gyalázatot, abban esetben az anyukájuk se fogja szeretni őket többet. Ez úgy tűnik hatott, mivel a második játékrészben egy sokkal éhesebb Valenciát láthatott a publikum.

..és kíméletlen haékonyságú támadások az elsőben

                                                                                      .

 Előbb Piatti lövése csattant a keresztlécen, majd Coentraónak kellett mentenie a gólvonalról egy szöglet után. Látszott azonban, hogy a királyiak visszakapcsoltak néhány fokozattal, a hazaiak legfeljebb a becsületgólért hajthattak, de az sem jött össze nekik, ugyanis védelmünk remekül működött, így maradt a meccs végére a 0-5. Ronaldónak még meg lehetett  volna a mesterhármas, ám az Özilt váltó Modric beadását nem sikerült a kapuba továbbítania. Azt hiszem, ez legyen a legnagyobb problémánk...

 A pusztító spanyol-portugál ellentét...

                                                                                             

A Valencia-maraton szerdán fejeződik be ugyanitt, a Mestallában, a Király-kupa negyeddöntőjének visszavágójával. A párharcot tekintve két góllal jobban állunk a ,,denevéreknél". Valami azt súgja, mi jobban várjuk ezt a meccset, mint ők.... HALA MADRID!