Egy lépést előre – kettőt hátra

  

„One step forward two steps back” – hangzik a dal, így először térjünk rá a Celta Vigo elleni meccsre, majd pár mondatban elemezzük a FIFA Aranylabda díjátadót – vagyis annak végkimenetelét.

A Celta Vigo elleni vereségnek egy pozitívuma és egy negatívuma van. Pozitívum, hogy a csapat remélhetőleg bosszút akar állni az előző zakóért, és egy magas arányú gólkülönbséggel küldi haza a Vigoiakat.  Negatívum, hogy a Celta elég szívós csapat ahhoz, hogy lehajtott fejjel tűrjék, ahogy kiporoljuk őket. 

Bizalom? Kell a csapatnak, kell Mourinhonak. A Mester bizalma viszont az arra érdemeseknek kell, így jó néven venném, ha lenne már egy jól bevált, ütős kezdőcsapatunk, akik a maximumot hozzák ki magukból, és minimum úgy játszanak, mint tavaly. 

Reméljük, hogy ismét betalál

A Real Madridnál megengedhetetlen, hogy a csapat bármelyik sorozatból is már a nyolcaddöntőben búcsúzzon. Így ezt az eshetőséget ki is zárnám, nyerni fogunk. Na de kikkel? Nyilvánvaló, hogy egy laza visszavágó helyett egy nehéz meccset fogunk játszani, a lebecsülés árnyéka sem vetődhet fel senkiben, így a legerősebb tizenegyet kell a pályára „zargatnunk”. Ennek szellemében a kapunkat Casillasnak kell védeni, előtte az Arbeloa-Varane-Ramos-Coentrao védőnégyesnek kell állomásoznia. A középpályán a szokásos Xabi-Khedira szűrőpárost láthatjuk majd, előttük Cristiano, Özil és Callejón fogja rúgni a bőrt. Az ékünk, úgy hiszem, Higuain lesz. 

A Celtának nem szabad gólt rúgnia!

Casillastól várjuk a kötelezőt, azaz a szemkápráztató védéseit. Az előtte lévő négyestől (kivéve Arbeloától) azt követeljük, hogy ne legyen kapu felé tartó lövése a Celtának. Cristianótól gólokat várunk. Özil (vagy Modric) feladata ezúton is a tálalás lesz – igaz, az már nem rajta múlik, hogy a támadók e ziccerek csak kis hányadát tudják az ellenfél kapujába juttatni. Callejónnak hamar el kellett hagynia a pályát a Sociedad ellen, és jobban is játszik mostanság Di Mariánál, így reményeim szerint tényleg ő lesz a kezdő. Higanytól azt várjuk, amit a Gall Kakasunktól. Gólt.

A Misteren talán az állásval játszadozik...

Az egész összeállítás persze a Special One-tól függ. Igazán nem zavarna, ha tényleg az általam jósolt kezdőt küldené harcba. Őszi ténykedéseivel harcolta végül ki magának, hogy nem ő lett az Év Edzője. Ja, nem, azt mindenképp Del Bosque kapta volna, Mourinho túl sokat beszél, túl őszintén.

Mielőtt engednék a csábításnak, és végleg rátérnék a tegnapi ceremóniára, szögezzük le a legfontosabbat: holnap nyerni kell, sok góllal – hadd örüljön végre a közönségünk.

HALA MADRID!

Nem sikerült ismételni.

 Na, akkor A Gáláról. Az Aranylabda Messihez került. Nem mondanék semmit, a véleményem ugyan az, mint a múltkor. Az év csapatának szerkezete 4-3-3, felállása pedig ily formában tündököl: a kapuban a Madridban is alig kezdő Casillas! Előtte Dani Alves (ezt megmosolyogtam), Gerard Piqué (ez jogos), Ramosunk (jogos), Marcelo (ki más?) . A három középpályás: Xabi Alonso (jogos), Iniesta (jogos), Xavi (á-á, neki 19, Özilnek 32 gólpassza volt). A csatárhármast a Cristiano-Falcao-Messi trió alkotja, azt hiszem, ebbe nem lehet belekötni.

Ennyire fénykorát élné a Spanyol Bajnokság, vagy ennyire szar az angol? Ezt mindenki döntse el maga. A Puskás Díjat idén mégis egy szlovák játékos, Miroslav Stoch kapta. A Fair Play díjat az Üzbég Labdarúgó Szövetség (az mi?) kapta.

P.S.:Írjátok le nekünk saját véleményeteket erről az egész Aranylabda-átadásról, de ne feledjétek leírni, mit vártok holnap a csapattól.