Egy fokkal nyugodtabban…

 A képzeletbeli homokóra szemcséi egyre nagyobb számban gyülekeznek az „alsó szinten”, szerdán este kilenc órára pedig az utolsó homokszem is lepereg… és akkor elkezdődik…

Az utóbbi időkben (értsd: januárban) az Osasuna meccsen kívül szinte már-már elégedett voltam a csapat játékával. Főleg a Valencia ellen kivívott 5-0-ás és a Getafe ellen aratott 4-0-ás győzelem után. Ezeken a meccseken bebizonyítottuk, hogy kontrázni bizony a mi csapatunk tud a leggyorsabban és a legeredményesebben. Játékunk néhol már a szemkápráztató titulust is megérdemelte.

Jobbára ezen a hármason múlik, hány gólt is szerzünk

Ezért, ahogy a cím is mutatja, jóval higgadtabban várom a klasszikust, mint decemberben. A Királyi Gárda úgy tűnik, kezdi visszanyerni tavalyi formáját – és tavaly bizony elvertük a Barcelonát. Cristiano elkezdte termelni a gólokat, Benzema még mindig a legjobbkor a legjobb helyen tud állni, első és egyetlen mozdulatával döntve el egy meccset. A Denevérek elleni mérkőzésen Di Maria is úgy focizott, ahogy régen – sajnos szolgálatait azonban erre a meccsre nélkülöznünk kell. Csakúgy, mint a Szöszi Marceloét, aki helyett így nagy valószínűséggel az originál kiadás fog „helyettesíteni”. Ergo visszaszerezni biztos helyét a kezdőcsapatban.

Ez a kép annyit jelent - játszhat!

Fontos kitérnünk Özilre, aki végre lát a saját szemétől a pályán. Az utóbbi időkben fantasztikusan irányította az egész támadószekciót, helyenként álomszép labdákkal tömve társait. Sajnos azonban csapatunk két (a klasszikusokon szinte legfontosabb) sérülttel rendelkezik. Pepe az egyik, aki védőmunkájával – ha nem kap pirosat – alaposan megizzasztotta a katalán támadókat, még maga Messi sem futkározhatott olyan könnyen védőink között. Pepe helyén én a fiatal franciánkat, Varanet látnám szívesen. A másik játékos, aki nem futhat ki a pályában habfehér (ja, nem, rikító narancssárga) mezben, az Casillas. Ezt a malőrt az újdonsült igazolásnak Diego Lopeznek, vagy az egyszerű bakikra hajlamos Adánnak kell kompenzálnia. Én előbbire szavazok.

Optimizmusom ellenére nem álltatom magam a kötelező győzelemmel. Az elkövetkezendő öt hétben öt élet-halál meccsünk lesz, melyek fontossági sorrendje a következő: ELSŐ a Manchester United elleni Bajnokok Ligája párharc, MÁSODIK a Spanyol Kupa elődöntő a Barcelona ellen, és HARMADIK a Barcelona ellen játszott bajnoki. Azzal sem áltatom magam, hogy mind az öt rangadót győzelemmel zárjuk, azonban hiszem, hogy fiaink példát statuálnak a küzdésből, így mindkét kupasorozatban továbbjutnak, a bajnokság pedig, őszintén? Kit érdekel?