2015. november 22.

Ne értem sírj, Európa!


Habár az elmúlt időszakban elcsendesedett a blog, ma olyan dolog történt, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Valószínűleg a Clásico apropóján egyébként is megszállt volna az ihlet. Most azonban épp nagyon sajnálom mondanivalóm előjelét… Lapozás.


Karma is a bitch. Be kell, hogy valljam, másfél évvel ezelőtt, még érdeklődéssel ötvözött, nem egészen jószándékú derűvel figyeltem, ahogy az Özillel felálló német válogatott feltörli az Estadio Mineirao gyepét a brazil csapattal, miközben az operatőr nem nem győzi pásztázni az elkeseredett hazai szurkolók könnyes arcát. Jó bulinak tűnt. És az is volt. Csak egy aranyszabály van: a jó oldalon kell lenni.

Ehhez képest ülök most itt, habfehér mezben, üveges tekintettel meredve magam elé, miközben Vincze Ottó, a rá jellemző szerény mosollyal forgatja a kést a madridi szívekben, ám egy szava mégis nagyon betalál: méltatlan.

Mert ez az egész az volt. Méltatlan volt, ahogy Bale látványosan nem csinált semmit, akárcsak Isco megmozulása, aki úgy gondolta, azzal lendít a legjobban a csapata lelkiállapotán, ha alaposan belerúg Neymarba. Felháborít Kroos alvása, Danilo hibái, az pedig végképp, hogy a Kapitányunk (aki középső védő, a csapat pillére, értem?!) csak elvétve passzolja csapattársnak a labdát. Benzemát már megfelelően kiosztotta a kommentátor meccs közben, Jamestől két hónap kihagyás után nem vártam csodát, Ronaldo pedig… lassan kiérdemel egy újabb külön cikket, ha össze akarom szedni a problémáimat. 

Ő sem tudott csodát tenni...
Senki ne várjon most összeállításokat, percről percre tudósítást és részletes egyéni értékeléseket. K.vára nem érdekel. Az a kérdés jelenleg, hogy van-e tartás ebben Real Madridban. A válaszadást a ma látottak alapján mindenkire rábízom. Mert a Barcelona kerete (pláne Messi hiányában!), maximum egy szinten van a Madridéval. De tudjátok mit? Ki lehet kapni. Van az a nap, amikor kifújja a szél a gólba tartó labdákat, ihletett állapotban véd az ellenfél kapusa, vagy elnéz valamit a bíró. De nem ma. A mai az a nap volt, amikor csak a Barcelona nagyvonalúságán pontatlanságán múlt, hogy nem kaptunk még kettőt-hármat. És erre nem tudok mit mondani, csak azt hogy menjen a pi.ába az Real Madrid játokosostul, edzőstül és elnököstül, amelyiknek van pofája néggyel megalázkodnia bárkinek, nem pláne egy Clásicón és nem pláne hazai közönség előtt. Ez olyankor történik, ha egy csapatnak sem ereje, (de legfőképp) kedve sincs megszakadni.

És jöhetnek a lózungok, hogy csak november van, és hat pontnyi különbség ledolgozható, és egyébként is tavasszal kell csúcsformában lenni stb. stb… Valaminek alaposan változnia kell, különben az összes fenti jól hangzó szólam értelmetlen. TELJESEN MINDEGY. Mert sajnos úgy tűnik, hogy a nagy góltalansági sorozat és az Espanyolhoz hasonló bajnokesélyes csapatok kicsontozása közben elvesztettük a gerincünket. Viszont ha ez így van, akkor Párizs mellett egy kicsit elkezdhetünk imádkozni Madridért is…

WANTED: Középpálya
[Végül pedig megragadnám az alkalmat, hogy rámutassak, akik 2011-ben, vagy utána csatlakoztak táborunkhoz, azoknak ez az első (és a jobbaknak nem is az utolsó) alkalom, hogy valóban nagyon fáj egy eredmény. (A februári zakó az Atleti ellen a kanyarban nincs a mai naphoz képest.) Akik a mai este után sem dobják el a madridi sálakat, azokat sok szeretettel üdvözöljük, mint olyan ,,klubtagokat”, akik megjárták a menny után immár a poklot is a csapattal. Nem csak a Decimakor kell madridistának lenni. Bienvenidos!]

Kocsi Ádám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése