Egy- egy győzelem és döntetlen, három vereség, krízis, ultimátum Ancelottinak, remény vesztett madridi szurkoló tábor, sárdobálás, sírás-rívás, kapálózás és még miegymás jellemezte a márciusi havunkat. Volt itt minden, ami csak rossz... sajnos egy igen sikertelen és igen szomorú hónapot hagyhatunk a hátunk mögött. De bízva bízunk abban, hogy ezt a márciust egy sokkal jobb április fogja követni. A sorsunk a mi kezünkben van.
Havi összegzésünk, díjátadónk következik.
Újra itt van, a már régen is kedvelt Mi történt... című rovatunk, ezúttal még inkább szalonképesebb, minőségibb formában, mint néhány évvel ezelőtt. Ezen rubrikánk az adott hónap összegzésével, összefoglalásával és a havi díjak kiosztásával foglalkozik. Azért is döntött úgy a szerkesztőség, hogy visszahozza ezt a témát, mert ennél komplettebb összefoglaló nem nagyon van... ez a rovat 28, 29, 30 és 31 napot foglal össze magába, ami azoknak az olvasóknak kedvez, akiknek kevesebb idejük van a hírek olvasására, a mérkőzések megnézésre, de ugyanakkor mégis kíváncsiak, hogy mi történik a kedvenc csapatukkal... nos nekik íme, a havi összegzésünk, amiben a híreknek ugyanolyan bérelt helyük van, mint a mérkőzés utáni összefoglalóknak és a díjátadónak. Csapjunk is bele!
Mi történt Márciusban?
A márciusi havunk tulajdonképpen, egy jó nagy pofonnak felel meg, ami még időben figyelmeztette a csapatot, hogy ha most nem tér észhez mindenki a csapat háza táján, akkor aztán lesz haddelhadd. Úgy vágtunk neki a tavasz hírnökének, hogy láttunk némi csillogó reményt az őszi formánk visszaszerzésére, de ez a remény, nemhogy, nem jelent meg, de egyre jobban eltűnni látszódott. Kezdődött az egész a Villareal elleni iksszel, ahol a számtalannyi kihagyott helyzet megbosszulta magát, ahol hiába volt minden lélek- és emberfölény... mégis sikerült összehoznunk az ikszet, teszem hozzá, hogy hazai környezetben. A mérkőzést követően 2 pontra csökkent az előnyünk a Barcelona gárdájával szemben és egyre jobban hangoztatták a szurkolók, hogy Ancelotti nem bánik jól a csapatunk játékosállományával. A szurkolók ezt azzal támasztották alá, hogy a rotáció alig- vagy szinte meg sem jelenik sem mérkőzés alatt, sem mérkőzésről mérkőzésre. Az olasz tréner pedig csak annyival kommentálta a szitut, hogy nincs probléma a játékosok erőnlétével és máshol kell keresni a probléma kulcsát. Vajon megtaláltuk azt a kulcsot? Annyi biztos, hogy a Bilbao elleni mérkőzésre nem sikerült megtalálni a kulcsot... sőt a mérkőzés után a kulcs mellett, magát a problémát is keresni kellett, ugyanis mindenki mondott mindent, de senki sem tudott semmit. Még maga Ancelotti sem tudta, hogy miért kaptunk ki 1-0-ra a Bilbao ellen. Mindenesetre Ancelotti azzal magyarázta, hogy a támadó szekciónk nem az igazi és nem tudjuk, hogy hogyan kell megközelíteni az ellenfél kapuját. Ez mind szép és igaz, csak akkor miért nem tesz ellene? Miért nem veszi ki, a már hónapok óta, a csapatot blokkoló személyt? Miért nem vált struktúrát?
Ezen mérkőzés már megkongatta a vészharangot, hogy figyelem cunami következik... és jött is a hétközi Schalke összecsapással, a mérhetetlen, nagy hullámok sorozata. Éreztük, hogy valami nincs rendben a csapat háza táján, no de a Bajnokok Ligájában azért mégiscsak ott vagyunk a szeren, szóval kizárt dolognak tartottuk, hogy ez a Schalke labdába rúgjon a mi focistáink mellett. De nemcsak, hogy labdába rúgtak, hanem majdhogynem, tovább is jutottak. Nagyon kellett Fortuna - ezúttal is csókolom a kacsóját - , hogy ne essünk ki rögtön, a nyolcaddöntőből. Az esélye fennállt, és ha a mérkőzés 10 minutummal tovább tartott volna, a németek örültek volna. Örültek ők így is, csak akkor kétszeresen is ünnepelték volna ezt a napot. Elverték a Real Madridot 3-4-re, idegenben... ez már maga egy ok, amiért pezsgőt lehet bontani, mert nem mindennapi esemény ugye... látván a tavalyi bőséges zakójukat, amit azóta is mélyen a ruhásszekrényükben tárolnak. A meccs játékképe alapján, a Schalke lefocizta szeretett klubcsapatunkat és ha esetleg nem jutottunk volna tovább, akkor sem lehetne egy rossz szavunk sem a németekre nézve, maximum annyi, hogy hogyan képzelik ezt, hogy kiejtenek minket?!
A hétközi fiaskó után mindenki letargikus állapotba került és elkezdődött a siralomvölgy illetve az Ó magyar Mária siralom modern változatának megírása. A drukkerek tiltakoztak, a sajtó pletykaáradatot indított, és Pérez egy rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, ugyanis már olyan hírek is felrebbentek, hogy ultimátumot kapott Carlo Ancelotti, ha amennyiben nem sikerül az El Clasicot és az előtte levő Levante elleni meccset megnyerni, akkor a vezetőség meneszteni fogja őt a pozíciójából. Nos, Florentino Pérez elnök úr ezeket a kacsahíreket, de már nevezhetjük libának is gyorsan megcáfolta és kijelentette, hogy Ancelotti marad, bármi is fog történni, még ha piros biciklik is hullanak az égből, az olasz marad!
A Levante elleni meccsig igencsak feszült állapotban volt a madridi publikum, most már tényleg létszükség volt, hogy végre nyerni tudjon a csapat, hogy győzelemmel készüljön fel a klasszikusra. Itt most a lét volt a tét, harcoltunk az életben maradásért. Mondhatjuk, hogy sikeresen. Az első félidő pörgős és eseménydús volt, utána ismét leállt a szekér. De nagyon látszódott Modric hiánya a középpályán, most, hogy visszatért. Olyan meglátásai, megoldásai voltak, hogy egyszerűen csak a fejemet fogtam, és kiabáltam: ,,VÉGRE, van valaki aki letudja kezelni a labdát...".
Győztünk és nagy reményekkel, ám félve vágtunk neki az El Clasico-nak.
Majd jött a márciusi hónap utolsó összecsapása, a Barcelona ellenfeleként. Nagyon nehéz heteken voltunk túl ekkor és nagyon izgatottan vártuk a harcot. A mérkőzés előtt már 1 ponttal a Barcelona mögött jártunk a pontvadászatban és tudtuk, hogy legalább ikszelnünk kell, ha nem akarunk még jobban a hátuk mögé szorulni. Egy szó, mint száz... úgy összeszedtük magunkat, mint József az italozás másnapján. Kajakra jobban fociztunk a meccs egyik szakaszában, mint a hazai gárda, de itt is, mint korábban a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat... aztán már a második félidőre csapatunk hullaként tengett- lengett a pályán. A mérkőzést ott vesztettük el, hogy kihagytuk a lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzeteket, és amikor már a védősorból 5 emberből 3-nak sárga lapja volt. Ekkor már tudta az MSN trió, hogy ficánkolhatnak ahogy csak akarnak, mert a besárgult emberek (lásd Pepe, Kroos és stb.) nem mertek hozzájuk érni. A mérkőzést ugyan elvesztettük, de nem lehetünk túlságosan szomorúak, ugyanis a csapat teljesítménye büszkeségre adhat okot. Ha képesek leszünk túllépni a dolgon és tovább fejlődni, akkor akár visszatérhetünk az ősszel járt ösvényre is. Reméljük, a tavasz második hava már sokkal sikeresebb és örömtelibb lesz, mint ez a csúnya március. Első állomásként a Granada ellen kell bizonyítanunk, hogy igenis jó helyen tapogatózunk... félre a pajzán gondolatoktól! De azért mégis jó lenne kitömni...
Nehéz hónapon vagyunk túl, és egy még nehezebb fogja ezt követni. Ugye a Bajnokok Ligája beindul és most már nem "csak" egy Schalke lesz az ellenfél, hanem az Atletico Madrid... akiktől jócskán van félni valónk, ám ha képesek leszünk a saját árnyékunkon átlépni, a siker megkérdőjelezhetetlen.
Díjátadó
Nincs Mi történt... díjátadó nélkül, szóval nézzük a legeket!
A hónap gólja:
Bale, a Levante ellen
Nagyon nehéz döntés volt... de azért is ezt a gólt választottuk, mert olyan láthatatlanul lőtte, hogy külön szemüveget kell felvenni hozzá. Gyönyörű tovább perdítés... persze ki tudja, ha nem ér bele, mi lett volna...
A hónap assistja, Guti- díj:
Benzema, a Barcelona ellen
Mindig is mondtam, hogy nagy zsenialitás lakozik ebben a gall-kakasban, amit a Barcelona ellen gyönyörűen elő is hozott magából. Tisztára Guti- díj, bravó!
A hónap legjobbja:
Cristiano Ronaldo
Bár nem érdemli meg, mert sokkal többet várunk el tőle, de mégis ő az a csapatban aki még így is a többiek fölé nőtt. Gólokat szállított, kulcsfontosságú gólokat (Schalke, Barcelona, Villareal). Gyenge teljesítménye ellenére is kimagaslik a csapatból... ami azért probléma.
A hónap ganéja, Pavón-díj:
Gareth Bale
Nem nagyon kell magyarázni, szó szerint egy gané! Már a gólöröme miatt is, amit produkált egy 5 méterről szerzett gólja után. Gratulálunk, sikerült belőnöd és már is hepciáskodsz. Bújjon el!
A hónap győzelme:
Real Madrid - Levante 2-0
Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj? Mivel ez az egy győzelem szerepel a nevünk mellett, logikus...
A hónap legrosszabb meccse:
Real Madrid - Shalke 3-4
A Bilbao elleni fiaskó után egy még gyengébb produkcióval illettek minket, a hónap legrosszabb meccse volt ez!
A díjazottaknak gratulálunk, de nem ülhetnek a babéraikon. Áprilisban nagy menet jön - Granada, Vallecano, Eibar, Atletico Madrid 2x, Málaga, Celta Vigo, Almeria.
Bízzunk egy sokkal jobb folytatásban, Hala Madrid!
Lakatos Miklós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése