Veled, uram, de (inkább) nélküled!

Nagyjából egy éve írtam utoljára az oldalra, mikor Ronaldo jól megérdemelt második Aranylabdájának körülményeiről számoltam be. Ma szintén hetesünk lesz a középpontban, csupán mondanivalóm előjele változott…

Ülök a TV előtt, és nem hiszem el, amit látok. Miután az egész Córdoba elleni meccsen csak egyszer, szabadrúgásának méterekkel kapu fölé bombázásakor került képernyőre, CR tíz perccel a vége előtt, 1-1-nél utolsó bunkó módjára, szánt szándékkal lerúgja az őt kísérő Edimart, majd annak a Crespónak az arcába üt, akinek már az első félidőben is kiosztott egy sima pirosat érő taslit. Nekem pedig hírhedett pepei képsorok derengenek fel, miközben kétségbeejtően hideg fejjel kívánom azt, hogy bárcsak ne Madrid-mezben kellene látnom Ronaldót. Húzzon vissza Manchesterbe, kövesse Mourinhót Londonba, vagy menjen akárhová, csak el innen!

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy elborult aggyal sárdobálok és próbálok karaktergyilkolni egy játékost, aki ,,friss aranylabdás, sok gólt rúg, meg amúgy is nyertünk, szóval minek rinyálni”, nos, ki kell ábrándítsalak benneteket: nagyon alaposan végiggondoltam ezt az álláspontot és meg vagyok győződve az igazamról. Vitába szállni velem persze ér, szívesen veszek minden, személyeskedéstől mentes, enyémtől különböző véleményt a kommentboxban.

Kezdjük a tételmondattal: azt gondolom, hogy Ronaldo már nem jó befektetés a Real Madridnak a jövőre nézve, és a nyári eladásával járnánk a legjobban. Ha önmagában a teljesítményét vizsgálom, nem találok sok kivetnivalót, azonban ha azzal vetem össze, hogy milyen súllyal nehezedik a CR7-brand a klubra és közben Ronci milyen viselkedést produkál, máris ökölbe szorul a kezem. Nem (csak) a tegnapi mérkőzésről van most szó, az legfeljebb e cikk gyújtópontja. Számomra két héttel ezelőtt telt be a pohár, mikor Cristiano egy Espanyol elleni agyonnyert mérkőzésen ordítva krvanyázta Bale-t, amiért az tiszta ziccerben nem adta le neki a labdát, mire a Bernabéu értő közönsége válaszként kifütyülte… a walesit, aki nem egész egy órával korábban kiszedte a pókot a felső sarokból egy szabadrúgás után. Ancelotti ekkor, ahelyett, hogy lecserélte volna emberi mivoltából kivetkőzött világsztárját, bambán bámult maga elé, majd a meccs után nyilatkozik egy olyat, CR-ben túlteng a motiváció, ő maga pedig el is várja ezt a fajta, góllövésért való lelkesedést.

A kínos helyzetet végül maga a Portugál Herceg oldja meg. Nem, nem bocsánatkéréssel. Dülledő mellkassal kiáll a szerencsétlen Bale fejét követelő nép elé, és igyekszik megnyugtatva a dühödt csőcseléket mondván, a walesi is fontos játékosa a csapatnak. Kvázi KEGYELMET OSZT nyilvánosan. Hát hova jutottunk?

Az a gond, hogy ez a viselkedés tendencia Ronaldo esetében. A mérkőzéseken senki nem néz a kapu felé sem (most már pláne Bale nem), míg Őzselésége legalább egyszer be nem talált. Isten irgalmazzon annak, aki ilyenkor elvállal egy lövést és nem ér el belőle gólt, mert azonnal következik a CR-magánszám: hiszti, grimaszok és csapkodás.

Beszédes volt a BL-döntőn látott magatartása. Mikor Ramos fejese után madridisták szerte a világon önkívületben, a Real játékosai Lisszabonban pedig egy kupacban ünnepelték a sírból visszaráncigált reményt a Decimára, Ronaldo egy mosoly nélkül halászta ki a labdát Courtois hálójából, elrúgta, majd lehajtott fejjel visszakocogott a középkezdéshez. Ehhez képest minimum visszás volt látni, ahogyan letépi mezét és üvöltve feszít a kamerának, miután a 121. percben beverte a szöget az Atletico koporsójába – büntetőből.

Remélem érthető, nem érdekel különösebben, hogy Heteske a csapattal ünnepel-e vagy sem, durcizik-e vagy sem. De ne kelljen már minden héten egy csapattársának tíz mikrofon előtt elmondania, hogy Ronaldo a világ legjobbja és megtiszteltetés vele egy csapatban játszani, miközben Pérez elnök térden csúszik előtte és a világ leggazdagabb futballistájáva teszi, Ancelotti pedig nem mer vele konfliktusba bocsátkozni. Nem akarok ide egy kis pszichopatát, aki tönkreteszi az öltözői egységet azáltal, hogy az edző és a társak fölé helyezi magát! Nem akarok ide egy Messit!
Ilyen alapra érkezett tegnap a Córdoba elleni meccs. Én bírom, ha valaki emberi pályán. Nem kell robotként, érzelmek nélkül tennie a dolgát. Nem baj az, ha valaki a gólja után üzen az őt szidalmazó közönségnek (ld. calma). Még némi kakaskodás is belefér. Direkt az ellenfélbe rúgni és pofán vágni – ez már nem.

Tegnap szó sem volt megmosolyogtató szellemességről, mint két és fél éve a Nou Campban. Lássuk be, közünk nem volt a három ponthoz és ha lett volna igazság, akkor a hazaiak legalább az egyik ziccerüket gólra váltva győznek, miközben mi koncepció nélkül, töketlenül tologattuk a labdát kilencven percig. Egy mázlisan pattanó szöglet és Bale villanása döntött- ennyik voltunk tegnap. Ronaldo semmit nem mutatott, majd vadállat módjára kiállíttatta magát, telibeszarva, hány meccs eltiltás fog kapni ezért; elsőre legalább háromra tippelnék. Cristiano, véletlenül se gondolkodj a következő gólodnál előrébb, végül is győzni járunk a Vicente Calderónba…

Az már mindennek a teteje volt, ahogy lefelé bandukolva rohadt cinikus módon a klub-VB emblémáját mutogatta, miközben pályán sem voltunk 85 percig!

Na, ezek után értékeljük újra a teljesítményét! Legalább magunk közt valljuk be, a srác minden harmadik gólját büntetőből szerzi. Azt bárki belőhetné Ramostól Modricig. A Bayern elleni gála óta nem emlékszem szabadrúgásgólra tőle és az is nagyon régen fordult elő, hogy ő egyedül mentette meg a Real seggét. Vége annak a 3-4 évnek, mikor a Madrid egyszemélyes csapatként funkcionált. Ma már bármelyik klasszisunk képes egy mozdulattal meccset eldönteni (Bale, Benzema, James, Isco, Modric stb.). És ez így van jól.

És a másik dolog, ami biztos vagyok benne, hogy nem csak belém rakja bele az ideget, a kora. Cristiano néhány nap múlva betölti a harmincat. Ez a szám nem vészes egy irányító vagy egy középső védő esetében, de egy szélsőn bizony meglátszódhat…

Ha valamikor pénzt akarunk látni érte, akkor hamarosan lépnünk kell, mert az idén ugyan még kiváló, de jövőre én már nem tennék arra pénzt, hogy 40 gól felett fog termelni a szezonban. Azonban most, mint aktuális aranylabdást, egy nagy halom euróért tudnánk elpasszolni.

Azt gondolom, idén nyáron még el lehet válni szépen. Nem kell, hogy olyan méltatlanul pattanjon majd meg levezetni, mint Raúl. A forgatókönyv már meg is van a fejemben.

Mi lesz veled Uram?

Cristiano az idei bajnoki címmel a zsebében, talán újra BL-győztesként, megtért tékozló fiú módjára megy vissza a Manchester Unitedhez, ahol Megváltóként, heti félmillió fontos fizetéssel várják. Királyhoz méltó búcsúja lesz a telt házas Bernabéuban virágesővel, élőképpel, nem tudom mivel, csak hogy megköszönjük azt a kétségtelenül rengeteg munkát, amit hat év alatt a klubba fektetett. Mi pedig az árából megvéve Reust, egy normális szélső védőt és egy rendes riválist csatárposztra Benzemának, felépítjük a poszt-Ronaldo éra Real Madridját. 

Na, mit szóltok, deal?

Kocsi Ádám