Mi történt Szeptemberben?

Az augusztusi hónap után következzék az ősz első hava, amikor is már komolyan beleugrunk abba a bizonyos lecsóba. Ez az a hónap, amikor már elkezdődik az iskola, a szüretelés, illetve a Bajnokok Ligája is egyben. Számunkra az utóbbi a legfontosabb, a nemzetközi megmérettetés, ahol az elmúlt években rendre elbuktunk. Természetesen, ami most sem kizárt, de ne szaladjunk oly előre. Inkább vegyük szemügyre a jó öreg szeptembert. 

Hat mérkőzésen kellett pályára lépniük a fiainknak e hónapban, ám volt időszak mikor a válogatottal is foglalatoskodniuk kellett a legjobbaknak. Persze akik „itthon” maradtak,- mert nem voltak hivatalosak egy- egy világbajnoki selejtezőre-, ők tovább folytatták az edzéstervet. Ám akiket behívtak azoknak nem volt lehetőségük a lazításra, kő keményen nyomniuk kellett az ipart. 

Szeptember elseje emlékezetes nap szinte mindnyájunknak, hisz azon a napon vált hivatalos transzferré a Bale ügy, vagyis ettől a naptól kezdve lett Királyi Gárdás futballista a walesi sztár, aki még akkor nem is sejtette, hogy mibe csöppent bele. Épphogy megjött Bale, Mesut Özil úgy ment el. Bár a törökös- német maradni szeretett volna és a csapattársak is marasztalták mégis elhagyott bennünket, mert ő lett Gareth Bale leigazolásának az áldozata, ő szívta meg mindennek a levét. Aztán kiderült, hogy konkrétan miért is távozott… hát a drágalátos mesterünknek felesleget jelentett a tízes személye, így úgy döntött, hogy kipaterolja a csapatból. Két játékos közül kellett választania: Mesut Özil vagy Ángel Di Maria. Az olasz tréner nehéz és hosszas filozofálás során az előbbi focista mellett döntött-, vagyis neki kellett elhagynia a „villát”. Eme döntését azzal indokolta, hogy Di Maria-ban nagyobb hasznot lát, mint Özilben, így fájó szívvel, de elkellett köszönnünk a mi drága Özilünktől aki már Wenger keze alatt az Arsenalban éli mindennapjait. Viszont nem ő volt az egyedüli, aki lelépett: többek között Denis Cheryshev illetve Kaká is a távozás mellett döntött. Az előbbi fiatalember ugyan kölcsönként hagyott itt minket és ment a Sevilla gárdájához, ám Kaká négy nehéz esztendő után végül visszatért egykori sikereinek a helyszínére, Milanóba. Érett ez már nagyon, szinte könyörögtünk, hogy távozzon, ami neki is jó és nekünk is… hát jobb.

Az első meccsünket is azon az elsejei napon játszottuk méghozzá az Athletic Club ellenfeleként. Ez volt a bajnokság harmadik fordulója, melyet könnyedén hoztunk. A végeredmény két Isco és egy Ronaldo góllal lett 3-1 nekünk, míg a vendégek becsületgólját Ibai szerezte a meccs utolsó találataként. Benzema nagyon profin játszott, kétszer is gólt megelőző passzal szolgált Isconak, aki pedig nem habozott és élt a kínálkozó lehetőséggel. A mérkőzés után egy újabb hivatalos közlemény látta napvilágot, miszerint Adán és a Real Madrid útjai elváltak. 

Szeptember 3-án az Arsenal-ba távozó Mesut Özil szívszorító üzenetet küldött nekünk, volt csapatának és egykori társainak illetve barátainak. Íme: “Hálásan köszönöm ezt a fantasztikus három évet nektek. A Real Madridban töltött három évem egyedülálló és különleges volt. Néha a dolgok máshogy alakulnak, néhány napja még én sem így terveztem. Annak ellenére, hogy elhagyom a Real Madridot kívánom neked (szurkoló) és a csapatodnak, hogy sikerekben teljes évek következzenek számotokra. Az Arsenal hihetetlen ambícióval bír és ennek a szenzációs jövőnek én is a részese akartam lenni.”- nyilatkozta a ballábas zsenink, kit nem fogunk elfelejteni, ugyanis ezen a pár esztendő alatt igencsak beleivódott a szívünkbe. 

Nem sokkal később Adán is köszönetet mondott és elbúcsúzott élete legnagyobb klubjától, melyben 16 évig szolgált. Olykor- olykor a szívem szakad meg ezekért a játékosokért, akiknek ez volt az álmuk, hogy itt játszhassanak és végül ez az álom megadatott, ám egyszer minden történetnek vége szakad és ilyenkor pedig tovább kell állni. Özil is olyan ember és futballista volt, aki megérdemelte volna, hogy nálunk játsszon, de sem ő sem Ancelotti nem élt e lehetőséggel. Ronaldo még fel is volt háborodva Özil távozása után, a szó szoros értelemben. Feldühítette, hogy ,,egy ilyen kiváló tízes, mint ő csak úgy lelépjen, nem ezt érdemelte meg”- hangoztatta a portugál.

Ez a hónap nem csak az érkezett és a távozott játékosokról szólt (bár inkább az utóbbiak vannak többségben), hanem a két pompás formát tanúsító hálóőrünkről is. Szeptember 5-én Ancelotti végleg eldöntötte, hogy ebben a szezonban a bajnokság Diegoé lesz a Bajnokok Ligája pedig a Kapitányunké. Igen és mi van a Spanyol Kupával? Azokon a mérkőzéseken ki fog állni a kapuban? Talán én? Erre mindenesetre nem adott választ és konkrét nevet az edzőnk, ez majd valószínűsíthetően forma kérdés lesz. 

Persze sokaknak nem tetszett, hogy José távozása után nem Iker lett az első számú kapus, pedig mégis azt ígérte Carlo, amikor ideigazolt júniusban. Csúnya bácsi! 

Nehéz döntések sorozata előtt állt az olasz tréner, hiszen adott két kapus, két nagyszerű ember, két pompás hálóőr, melyek közül az egyik olyan karriert futott be, melyről minden kapus álmodik, a másik pedig kirobbanó formában van. Mégis melyiket válassza? Legyen szemét Lopezzel és azt az embert részesítse előnyben, aki sérüléssel bajlódott pár hónappal ezelőtt és még nem nyerte vissza a régi önmagához hű teljesítményét? Ezt láttuk a Konföderációs kupán is, hogy van még hova fejlődnie a Kapitányunknak. Én hatalmas nagy drukkere vagyok, de nem lehetünk túlzottan elfogultak. Ancelotti jól döntött, azt játszatja többször, aki remek formában van. Ikert pedig kapitányi kvalitása miatt bízta meg a BL meccseken való védésre, hisz mégis csak ő a klubikonunk és a kapitányunk is egyben, nem de?

Majd jött szeptember 14-e és a sárga Tengeralattjáró…, vagyis mi mentünk hozzájuk a bajnokság negyedik fordulójában. A találkozón sajnos nem vehetett részt Marcelo kisebb sérülés miatt, az analízisnél megállapították, hogy elkapta a FIFA vírust, így legkorábban majd az Atletcio ellen számíthattunk rá, ami szeptember végén került lejátszásra. A mérkőzés kezdőjébe Bale csodával határos módon valahogy bekerült és nem csak hogy bekerült, de a 39. minutumban megszerezte első madridi gólját. Büszke volt ő is, mi is, a csapat is és az edző is. Az ő gólja volt az egyenlítő találat. Amolyan kérdezz-, felelek szindróma volt e mérkőzés, hisz folyamatosan kommunikált egymással a két klub. A Villareal kérdezett a 21. percben, erre válaszoltunk mi a 39. minutumban. A második félidőben ez tovább folytatódott, csak mi kezdtük el a kérdezést a 64. percben Ronaldo által. Nem sokkal később már jött is a válasz Dos Santos-tól és a Villareal alakulatától. Aztán ennyiben maradtunk, többet nem beszéltünk egymással. Megszületett az első ikszünk is, de öröm volt az ürümben, hogy Bale a debütáló meccsén már betalált. Nagyon örültünk neki. 

A mérkőzés után már jött is a hivatalos bejelentés, miszerint Cristiano Ronaldo kontraktusa meghosszabbodott és elmondása szerint újabb 200 gólt szeretne lőni Real Madrid szerelésbe öltözvén. 

Három nappal a bajnoki után elkezdődött a már igencsak várva várt Bajnokok Ligája, melynek szereplőjeként az első meccsünket a már jól ismert Galatasaray ellen kellett játszanunk. Picit féltünk a meccs előtt, hogy necces lesz, így még összeforratlan csapatként elutazni a szentélyükbe, Törökországba a sok lelkes és agresszív drukker közé. Ám nagy lakomát csaptunk, hopp- hopp felfaltuk őket, mint kisgyermek a csokoládét. Az 1-6-os végeredmény kialakításában főszerepet vállalt, no, vegyük szemügyre, hogy kik is: Isco, Benzema kétszer és Ronaldo háromszor. Bravó! Gála műsort rendeztünk, jó pénzért idegenben. Így kell ezt. Bale csere volt, Isco-t váltotta a 64. percben. Ikerünk állt a kapuban és remekül végezte a munkáját… egészen a 15. minutumig, amikor is porcsérülést szenvedett el, így kénytelen volt abbahagyni a mérkőzést, jött López és védett tovább. Szerencsére nem volt komoly Iker sérülése, az október 2-ai Koppenhágai meccsen már jelen volt.

Majd következhetett a kis madridi „derbi” a Getafe ellen. Azt hitték, hogy most megfoghatnak majd minket, így igyekeztek minél több borsot az orrunk alá törni, de nem jött össze eme kísérlet, mert ismerjük a mondást: ,,aki másnak vermet, maga esik bele”! Anyád Esik Bele, ugye mondta Gálvölgyi. No, bár ők szerezték meg a vezetést az 5. percben, mégis ők kapták a többet. Már az első félidőben 2-1- volt az állás nekünk, ám ez a második 45 percben még meg is duplázódott, így 4-1-es végeredménnyel mehettek haza. Szerencsére nem laknak messze tőlünk, így nem kellett sokáig leszegett fejjel utazniuk a szállásukig. Ronaldo megállíthatatlanként a hétközi mesterhármas után, most duplázással vette ki részét a sikerből, mellette pedig Isco és Pepe iratkozott fel a gólszerzők közé. Bár Isco kezdett, mégsem neki kellett volna. Nem sokkal a meccs előtt a bemelegítés során meghúzódott Bale, így nem léphetett pályára, helyét Isco vette át. Az Elche elleni meccset még kihagyta, viszont a „matracosok” ellenin már ott vigyorgott. 

Egyébként tudtátok, hogy Bale a 3. leggyorsabb a világon? Persze a futballisták között… hogy honnan tudjuk mindezt? Hát honnan, hogy szeptember 22-én a FIFA egy igen különös listával állt elő, méghozzá a leggyorsabb futballisták névsorával. A TOP5-ben két játékosunk is szerepelt, az egyik Bale a másik pedig… na? Ki más lenne, ha nem Cristiano. Ám a walesi még őt is túllövi, mert míg Bale 34,7 km/h-val száguld, addig a 2007-es aranylabdás mindössze „csak” 33,6 km/h-val. Tudom minimális a differencia, de sokat számít.

Ezen időszakban, úgy szeptember közepe táján a szurkolók egyre jobban fel- fellázadtak Benzema iránt, mondván, hogy semmit nem csinál, neki kellett volna elmennie és nem Higuain-nak és még sorolhatnánk tovább. Elkezdték kifütyülni a hazai meccseken, transzparensekkel próbálták hátráltatni, ami valljuk be csúnya dolog. Milyen szurkolók vagytok, vagyunk mi? Milyen hozzáállás ez? Milyen? Kérdezem én. Egy szégyentelen viselkedés ez, semmi több és felháborító, hogy idáig lesüllyedtünk, hogy a saját játékosunk ellen vagyunk. Pofátlanság, hogy azt mondjuk róla, hogy egy fittyinget sem ér. Mégis miért? Mert elnyomjátok, azért, mert eltaszítjátok. Mert elvesztette a fonalat és ahelyett, hogy segítenénk megtalálni, még jobban bele döfjük azt a bizonyos kést. Szégyellje mindenki magát! Persze oké megértem! HA nem megy a szekér, majd nyáron távoznia kell. De várjuk már ki a végét, hogy fellendüljön a francia, nem pedig egyből a torkának esni. Milyen viselkedés ez? Milyen? Ez nem is viselkedés, ez már gyűlölet, ami áthágja a viselkedés fogalmát. 

Kis kirohanásom után, következzék az Elche alakulata, kiket idegenben is sikerült leterítenünk. Még szép…, az lett volna a csoda, ha ez fordítva történik meg. A gólokat Ronaldo szolgáltatta, ismét. Egyet úgy rendesen, egyet pedig a meccs végén büntetőből. Hát… majdnem oda ajándékoztunk egy pontot nekik, csúnya lett volna. A meccs is csúnya volt, de ha kikapunk vagy ikszelünk az maga a szégyen lett volna. De szerencsére nem lett az, roboghattunk tovább. Persze a keserű szájízek nem maradtak csöndben… miért mondom ezt? Mert a drága Piquénk, beszólt a meccs után…, na várjatok mit is? Aszongya, hogy egy vígjátékot nézek a Canal pluszon? Valami ilyesmit. Természetesen jött a tízen hetesünk és visszaválaszolt egy ilyet, idézem: ,,Örülünk, hogy vannak, akik a színházat mozira cserélik, ez mindig örömteli”. Hát szakadtam, nagyot nevettem. Jól megmondta, nagy ríszpekt.

Elérkeztünk az e hó utolsó meccséhez, az El Derbi Madrileno-hoz. Ez a meccs már a 11. percben eldőlt és onnan se előre se hátra nem mozdultunk, kész vége volt, le is lehetett volna fújni. Kikaptunk. Vereséget szenvedtünk a legnagyobb madridi vetélytársunktól, ismételten a Kupa után. Bravó! Több szót nem is érdemel az egész. Ancelottit még kifütyülték ugyan, hisz mi voltunk hazai pályán és mégis kikaptunk. Ez van! Ilyen az élet. De ez a pofon talán még éppen időben jött, vagy nem? Mindegy, mindenesetre szeptember végig veretlenek voltunk, a nyári felkészülési szezont is beleszámítva. Nem rossz tendencia ez azért, sok csapat elviselte volna- csak az a legrosszabb, hogy pont ellenük kaptunk ki először, pont! No de térjünk át a díjátadóra és hagyjuk magunk mögött ezt a hónapot is. 

Díjátadó 

Mint a ligabeli meccsek után- vagyis a hónap legjobbja, aranya, ganéja, meglepetése/csalódása. 

A hónap legjobbja: 

Cristiano Ronaldo. Folytassam? 

A hónap ganéja: 

Arbeloa… 

A hónap aranya: 

 Isco. Sokszor mentette meg a csapatot, kivételes játékával és góljaival. 

A hónap meglepetése: 

Di Maria. Alakul a srác, kezdi vissza nyerni régi énjét. 

A hónap csalódása: 

Bale. Sajnos összeszedett egy kisebb sérülést, ami hátráltatta őt a munkában. Nem azért csalódtam benne, mert gyenge volt, hanem mert rá járt a rúd.

No, elérkeztünk a búcsúszóhoz, így bizony el kell köszönnünk egymástól. Lezárjuk eme hónapot is, és rögtön a tél első havába lépvén érkezni is fog az október. Tartsatok továbbra is velünk! 

Lakatos Miklós