Vitray Tamás műsorának a nevével élve, így a szezon végeztével, két ember fog az olvasóknak arról beszélni, amiről nem beszéltünk, részletesebben, szubjektívebben, a nem régiben elkészített évértékelőnkben. A klaviatúra mögött, Lakatos Miklós és Laskodi Ádám, továbbra is.
Most felcsendül biztosan a kérdés, hogy mégis kik ezek? Nos. Lakatos Miklós a Szurkolói Oldal egyik, Laskodi Ádám, pedig a másik alapító tagja. Míg az előbbi úriember, nagy részben a blogot működteti, addig az utóbbi fiatalember a Facebook oldalunk működéséért felel. Most, így az idény végén ők ketten fogják értékelni az elmúlt szezont, kérdésekre válaszolva. Három részes cikksorozatunk második fejezete következik.
Jó szórakozást!
Mi éreztetek Varane teljesítményénél, és a Barca ellen lőtt góljainál?
Ádám: Azt éreztem hogy egy csiszolatlan gyémántot találtunk. Az új Hierro! Ilyen fiatalon már alapember tud lenni egy Real Madridban valaki, ez figyelemre méltó.
L.Miki: Felséges érzést, büszkeséggel töltött el, hogy nem sokkal idősebb, mint én, és ekkora játékos. Az új nagy kedvencé nőtte ki magát nálam a kis- nagy francia. Remélem, sérülése nem fogja őt hátráltatni a fejlődésben, mert még bizony neki is van még hova...
És Messi blokkolásainál?
Ádám: Szenzációs! Engem már akkor teljesen meggyőzött. Inkább arra lennék kíváncsi Messi mit érezhetett amikor ez a kis francia "kölyök" simán megállította többször is..
L.Miki: Ördögi kacaj tört elő bennem, és kiáltottam, hogy most jó nagy szop....ó pálcikát kaptál kerti törpe. Ezek az érzések olyanok voltak, amiket nem fogok elfeledni.
Vélemény a(z) Manchester United elleni párharcokról?
Ádám: Az a véleményem hogy a bíró jól döntött amikor kiállította Nanit. Nem azért mondom mert elfogult vagyok a csapatommal, hanem azért mert tényleg úgy gondolom hogy jogos volt. Nyújtott lábbal, akkora magasságokban beleszállni valakibe egyáltalán nem szabályos. Akár szándékos volt, akár nem. Amúgy meg ha nincs az emberelőny szerintem akkor is a végén rúgtunk volna kettőt. Akkor már nagyon nyomtunk. Hab a tortán volt a kiállítás.
L.Miki: Idegtépőek voltak. Az első meccs még nem is annyira, a visszavágó viszont, nagyon. Öngóllal kezdődött, egy semmi játékot mutatva álltunk ki, no de azért a vörösök sem panaszkodhattak. Nani kiállítása jogosnak mondható, ugyanakkor ha MU szurkoló lennék, akkor nem ezt mondanám. Veszélyes volt, jár érte a piros lap. Hiszen nem hétköznapi mozdulatot mutatott be a portugál, amolyan Bruce Lee -s motívum volt. Aztán végül sikerült továbbjutnunk, még ha nehezen is, de sikerült.
Szerintetek az MU juttatott tovább minket, vagy mi harcoltuk ki a továbbjutást?
Ádám: Mi. A visszavágó utolsó 20-25 percében nagyon nyomtunk már.
L.Miki: Kölcsönös volt, 50-50%.
A Barcelonának a bajnokságban sem teremt babér ellenünk, hiszen még tartalékosan is legyűrtük őket. Örültetek?
Ádám: Igen, nagyon. Mindig öröm legyőzni egy akkora csapatot mint a Barcelona. Főleg hogy tartalékosan is álltunk fel. Nagyon szép győzelem volt.
L.Miki: Büszkeség töltött el, sok vizet nem zavart a meccs, de mindig jól eső érzés, amikor te kerülsz ki, vagy a te csapatod kerül ki győztesként egy El Clasico-ból.
A Dortmund elleni zakó igencsak megviselhetett titeket. Milyen lelkiállapotba kerültetek?
Ádám: Elkeseredettség, düh, szomorúság, igazságtalanság. Ezek a szavak voltak jellemzőek rám akkor. Azt éreztem hogy soha nem fog sikerülni a döntőbejutás.Valami mindig közbejön.
L.Miki: Szégyenérzet. Semmi más. Úgy játszottunk, mint egy NBIII- as csapat. Több szót nem is érdemel.
No és a visszavágónál? Szépen játszottunk, de mégsem jutottunk tovább. Miért?
Ádám: Nagyon bíztam a csapatban hogy sikerülhet három gólt lőni. De aztán a meccsen sokáig ebből nem látszott semmi. Teltek múltak a percek és még mindig semmi. Kezdtem kétségbeesni. Aztán megszereztük az első gólt, majd a másodikat. Gondoltam magamban na akkor már azt a harmadikat is betudjuk gyötörni. De végül nem. Túl későn kezdtünk el játszani. A végére nem lehet hagyni a döntést egy ilyen meccsen.
L.Miki: Ha az első 20 percben nem hagyjuk ki a magukról árulkodó hatalmas ziccereket, hanem gólra váltottuk volna azokat, akkor mi kaptunk volna ki a döntőben a bajorok ellen. Így viszont, ezt az érzést meghagytuk a sárga- feketéknek. Ezen mérkőzés előtt is inkább csak a száj volt nagy a játékosoknál, a tett valahogyan eltűnt. No de majd legközelebb.
Aztán ha ez nem lenne elég még a Spanyol Kupát is elvesztettük a döntőben, ráadásul matracosok ellen, ami pláne tetőzte ezt a kegyetlen rossz érzést. Ugye?
Ádám: Sajnos meg is érdemeltük ott a vereséget. Megint sehol sem volt a
csapat. Mourinho se. Azt éreztem most már elég ebből a szezonból. Fújják
le azt a meccset és vessünk véget ennek a borzalmas idénynek.
L.Miki: Egyértelmű, hogy rossz érzés volt. De inkább nem ecsetelném. Elég volt egyszer átélni.
Elérkeztünk tehát cikksorozatunk második fejezetének a végéhez is. Most már csak az utolsó rész maradt, melyet minél hamarabb igyekszünk a nagyérdemű elé tárni. Addig is tartsatok továbbra is a Real Madrid C.F.- Szurkolói Oldallal.
Real Madrid C.F.- Szurkolói Oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése