Álomkórban...

Szombat este a bajnokság 29. fordulójában a Real Madrid Zaragozába látogatott, hogy tanúbizonyságot tegyenek afelől, hogy nem adták fel a bajnokságot illetve a mérkőzés alkalmas volt arra is, hogy egy igen szép győzelemmel hangolódjanak a szerdán lejátszásra kerülő BL- negyeddöntőre.



Legalábbis sokan így vélekedtek a mérkőzés elkezdését jelentő sípszó előtt. Úgy gondoltuk, hogy egy igen jó bemelegítés lehet a 17. helyen tartózkodó klub elleni bajnoki mérkőzés, két hét szünet után. Mivel az elmúlt másfél hétben a játékosaink többségének a válogatott kötelezettségeknek kellett eleget tennie, 14 nap után most léptek újra együtt pályára a fiúk. És hát amilyen jól búcsúztattuk két hétre a bajnokságot, (lásd: Real Madrid - Mallorca 5-2) olyan rosszul zökkentünk vissza a csúnya hétvégékre.

Bár José mister nem egyszer kijelentette már, hogy a bajnokságnak oda van, azért elvárnám kedvenc csapatomtól, amelyik mellesleg a Real Madrid, hogy félgőzzel, 50%-on teljesítve is, de csapjunk meg egy a majdnem kiesés szélén álló együttest. És szerintem, nem csak én vélekedek így, erről. No de nézzük, hogyan kezdődött az álomkór.

José Mourinho gondolva a hétközi Bajnokok Ligája mérkőzésre, viszonylag, de többnyire tartalékosan küldte pályára a "Habfehér alakulatot", kik ma a zöld szerelést öltötték magukra.
A kapuban tehát továbbra is Diego Lopez kapott helyett. A szakmai stáb szerint, Iker továbbra sincs 100%-os formában, így még folytatnia kell a kemény edzéssorozatot.
A védelem jobb szélén Arbeloa, középen a Pepe- Ramos duó, a baloldalon pedig a fittségért küzdő Marcelo szerepelt. Előttük, a labdaszűrésével ellátott feladatnak Essien és Modric próbált eleget tenni, kisebb- nagyobb hibákkal. A gólfelelősök Callejón, Kaká, Cristiano Ronaldo és az argentin válogatottban brillírozó Higuain voltak.
A kispadon ült várva a cserére Adán, Karim Benzema, Khedira, Özil, Carvalho, Xabi Alonso és Di Maria.

A csapat teljesítményéről már az első félidő 3. percében el lehetett mondani, minden rosszat. Már a mérkőzés elején demonstráltuk a zaragozaiaknak, hogy most ők pontok fognak lopni tőlünk, illetve prezentáltuk a törököknek is, hogy így nem fogunk játszani, majd szerdán.
A mérkőzés első öt percét, Madrid oldalról a sok pontatlan passz, a rengeteg elvesztett labda, a roppant gyenge és nőies védekezés jellemezte. Felvetődik a kérdés, hogy ez mind 5 perc leforgása alatt? Igen, kérem szépen, ez mind 5 minutum alatt, ami természetesen megmaradt a mérkőzés végéig.

Persze, a roppant álmos és erőtlen kezdésnek hála, a Zaragoza hiéna módjára csapott le a döglött húsra, a 6. percben, Rodri gólja által. 1-0!
Jegyezhettük is a jegyzőkönyvbe, hogy vezetést szerzett a Zaragoza a La Romareda-ban, a Real Madrid ellen, a mérkőzés megkezdése után hat egész kerek perccel.

A korai csapás után sem változott impotens játékunk, így továbbra is nem a szép és eredményes játékra koncentrálunk, hanem arra, hogy túléljünk. Normális futballt aligha láttam az első játékrészben, tulajdonképpen a passzok 88-%-a ellenfélhez mentek, a védekezésünk egy az NBIII-ban szereplő csapatéhoz hasonlított. Természetesen voltak akik próbálták előre vinni az együttest, de azok akik inkább csak ténferegni szerettek volna a pályán, visszahúzták azokat akik mentek volna a győzelemért.

Aztán voltak olyan pillanatok is, amikor beszorultunk a saját tizenhatosunkra, volt amikor hosszabb időre is. Végig fantáziátlanul, lassan, a koncentráció legnagyobb hiányában kergettük a labdát, szó szerint csak kergettük, a sok elpasszolt és eladott labda miatt.

Majd jött az első játékrész 38. perce, amikor sikerült kiegyenlíteni szeretett klubunknak. A gólt egy zseniális passz előzte meg, amit Pipita adott Ronaldo-nak, aki egy- két tolás és ficánkolás után elhelyezte a bőrt a rövid sarokban. 1-1!

 Így tehát, az egyenlítés végett döntetlennel mehettünk félidőre.

Új cipő felavatva

 Cristiano Ronaldo tehát felavatta az új cipőjét, bár ő sem úgy játszott ahogyan szokott érthető okokból, gólt azonban rúgott, a 114.-et José kezei alatt. 
A félidőben remélni mertem, hogy egy csöppet felpörögve fogunk kifutni a gyepre, de sajnos- sajnos csalódnom kellett.

A második féldiőben ott folytattuk ahol abbahagytuk az első játékrészben, annyi különbséggel, hogy a 60. és a 61. percben Callejón, Arbeloa és Kaká helyét, Di Maria, Khedira és Özil vette át. Azonban ők sem tudtak lendíteni a csapatunk játékán, teljesítményén. Voltak helyzeteink, voltak momentumaink, amiket illett volna belőni, és amiket ha belövünk, akkor bizony most teljesen más témájú összefoglalót olvashatnátok.
Azonban, ez nem így történt, a 90 perc lejártáig maradt az 1-1.

A 27. születésnapját ünneplő Sergo Ramos ahelyett, hogy gólt szerzett volna, bekapott egy sárga színű lapot. Hát, ha nincs ló, jó a szamár is...

Boldogat Töki!

Az egyetlen pozitívuma a meccsnek San Diego, aki ma is igen szépen érezte a labdát, és mágnesesen vonzotta azt magához. Ki kell jelenteni, hogy a téli átigazolás legjobb vétele volt ő. Nekem mint nagy San Iker drukkernek, rajongónak el kell, hogy ismerjem nem lesz könnyű kitúrni a kapufák közül Diego Lopezt, egyszerűen megbabonázhatatlan. És ha nincs az a fránya labdavesztés, és a piszkosul gyenge védekezésünk, biztosra állítom, hogy gól nélkül megúsztuk volna a találkozót, ha rajta múlik.

A legnagyobb negatívum az argentin fenegyerek, a nemzeti csapatában királyként játszó, Gonzalo "a labdát nem tudom átvenni" Higuain. A meccs legnagyobb nullája, ami egy kerek szám. Ha lenne gyök alatt nulla, vagy mínusz szám, ő az lenne, de sajnos nincs, így marad a sima nagy NULLA.
A labda szabályosan sír nála, amikor hozzákerül, a labdakezelése egyenlő a nullával, ahogyan az összjátéka is. Cselezése nulla, gyorsasága nulla, a helyezkedése pedig egy baromi nagy nulla. Ezek a szempontok alapján, pont ideális csatár lenne az NBII-ben. A helyére pedig jöhetne Torghelle Sándor.

Kevés vagy barátom, mint a borravaló.

És akkor most magammal is vitáznék, mert ennyire egy fatuskót a seggében hordva nem játszik a válogatottban, csak nálunk, miért? Zavarja a közeg? El akar menni, vagy mentális problémái lehetnek?
A válasz még várat magára, azonban ha elmegy, nem szeretnék a helyén látni egy technikásabb, de egy hasonló nulla kaliberű csatárt, kimondottan igen, Aügéro-ra gondoltam.

Kaká, Callejón nagyon nagy szívvel rendelkeznek, de ma ők is elérték azt a határt, amikor ki kell mondani, hogy a viszontváltáska. Kaká kávéja már lefőtt a Real-ban, Callejón saját nevelés, nagy híve a csapatnak, de technikája és futballtudása nulla. Essien roppant gyenge volt, Ronaldo valószínű, hogy tartalékol a szerdára.

Modric pedig nem hozta azt, amit az utóbbi meccseken láthattunk tőle.

Szumma szummarum, elhiszem, hogy válogatott meccseken vannak túl a játékosok, fáradtak, mind testileg, mind mentálisan, lelkileg is. Azt is felfogom, hogy szerdán Bajnokok Ligája, a Galatasaray ellen, ami nem lesz egy sétagalopp, hiába örvendeztek oly sokan, hogy "jeeee a béna kis törököket kaptuk".

Azt viszont, nem tudom, nem is fogom tudni felfogni, hogy egy Real Madridnak, miért esik nehezére egy a 17. helyen elhelyezkedő csapatot, játszi könnyedséggel elpicsázni elverni? Még ha csak 40%-on is pörgünk, akkor is illett volna 1 vagy 2 góllal nyerni. Úgy tudom, ahhoz nem kell megszakadni, hogy leadjunk néhány szép passzt, hogy indítsunk szebbnél- szebb támadásokat illetve, hogy ha oda kerülünk a kapu elé a helyzeteket belőjük.

Gyertek Törökök, megismeritek a lábmunkámat!

 Mindenesetre amit mutattak a fiúk szombat este, nem volt új az idei szezonban, tulajdonképpen ez már lassan menetrendé válik a bajnokságban, hogy ott tartalékunk, ott nem játszunk jól, és sorolhatnám még tovább. Most pedig pontokat foghattunk volna az első hely megszerzésére a Barcától, no de így most a 2. hely is kérdéses. Ja és a katalánok is ikszeltek, csak úgy megjegyezném.

Erőteljesen remélem, hogy ez csak amolyan "elterelő hadművelet" volt és szerdán izomgyúróként páholjuk el a hozzánk érkező törököket.

Már csak annyi maradt, hogy Kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak, a leányoknak sok locsolót, a betyároknak pedig sok- sok hímes tojást.

-Krisztus Feltámadt!
-Valóban feltámadt!

HALA MADRID!!!

Szerző: Lakatos Miklós